Jegyezd meg ezt a szabályt, kislányom. Ami fölösleges, attól meg kell válni. Helyet kell csinálni.
Lilla némán nézte az asszonyt. A fáradtság, amely addig ólomként ült rajta, egyszerre hátrahúzódott, és valami hideg, csengő tisztaság maradt a helyén.
Odament az étkezőasztalhoz.
Kinyújtotta a kezét.
Felemelte a vastag ajándékborítékot.
— Hé, te meg hová viszed?
Gábor gyanakodva lépett a konyha felé.
— Lilla, mit akarsz csinálni?
Lilla nem felelt. Egyenesen a szemeteshez ment, amelyben a zöldséghéjak hevertek.
— Lilla!
Mária hangja megbicsaklott, amikor felfogta, merre tart a menye.
— Azonnal tedd vissza! Az az én ajándékom!
— A régi, fölösleges dolgokat sajnálkozás nélkül ki kell dobni.
Lilla minden szót külön, keményen ejtett ki.
A következő pillanatban kettétépte a merev kartont. A pecsétekkel ellátott utalvány, a tizennégy napos gyógykezelésre szóló, az ő álmatlan éjszakáiból kifizetett pihenés papírja száraz reccsenéssel adta meg magát az ujjai között.
Aztán még egyszer szétszakította. A darabokat pedig beledobta a vödörbe, egyenesen a csésze szilánkjai és a borscsfoltos savó közé.
— Mit műveltél?!
Mária felsikkantott, és már vetette is magát a szemeteshez.
— Gábor! Láttad ezt?! Ez a nő teljesen megőrült! Az én hévízi utam!
— Lilla, hát ez azért tényleg túlzás volt.
Gábor egyik lábáról a másikra állt, és a tönkretett utalvány maradványait bámulta.
— Egy vagyonba került! Most mégis hogyan megy el anya?
— Mi?
Lilla lassan a férje felé fordult.
— Mi fizettük ki?
Gábor hátralépett, és lesütötte a szemét.
— Az utat én vettem meg — mondta Lilla tagoltan. — Az én prémiumomból. Jóindulatból. De Máriának igaza van. Nem szabad fölösleges dolgokat tartani a házban. Átnéztem a havi kiadásainkat, és arra jutottam, hogy más pihenését finanszírozni, miközben az én holmijaimat tönkreteszik, az edényeimet pedig összetörik, bizony fölösleges luxus.
— Hálátlan perszóna!
Mária jajveszékelve próbálta kihalászni a papírfecniket a szemétből. Az ujjai zsíros lével kenődtek össze.
— Én jó szívvel jöttem ide! Segíteni akartam! Te pedig… Gábor! Szólj már rá a feleségedre! Hívja fel őket, és intézze el, hogy pótolják!
Gábor idegesen megvakarta a tarkóját.
— Lilla, talán tényleg… lehetne kérni másolatot, nem? Biztos benne van a rendszerben a szám. Kinyomtatnak egy újat, és kész. Elborult az agyad, előfordul. Anya majd bocsánatot kér. Ugye, anya?
Mária a maszatos keze ellenére büszkén kihúzta magát.
— Még mit nem! Ettől a neveletlen nőtől? Soha! Intézze el szépen csendben! Ez az én jogos születésnapi ajándékom!
Lilla kivett egy nedves törlőkendőt az asztalon álló csomagból, és nyugodt mozdulatokkal megtörölte a kezét.
— Másolatot a turistairoda ügyfélszolgálatán lehet kérni.
A férjére nézett.