Az első részletre három teljes éven át gyűjtögetett, miközben szinte minden apró örömről lemondott.
Gábor négy hónappal korábban kényelmesen elveszítette az állását. Azóta nagy lendülettel „önmagát kereste”: napokat töltött a kanapén, kontrollerrel a kezében. A háztartás, a hiteltörlesztés, a rezsi és az élelmiszer minden terhe Lilla nyakába szakadt.
— Már megint ezt az olcsó tejet vetted?
Mária belenézett a szatyorba, amelyet Lilla még ki sem pakolt.
— Megmondtam Gábornak, hogy ettől ég a gyomrom. Vehettél volna rendes termelői tejet, üvegben. Estig itt vagyok nálatok, a kávémhoz normális tej kell.
— A termelői háromszor ennyibe kerül.
Lilla az asztalra tette a tésztát, kicsit erősebben, mint kellett volna.
— Én pedig másfél állást viszek, hogy legyen miből fizetni a lakáshitelt.
— Jaj, kérlek, ne állítsd már be magad valami szent mártírnak, kislányom!
Az anyósa felháborodva tárta szét a karját.
— Gábor most átmeneti keresési szakaszban van. A fiam alkotói válságba került, a főnökei egyszerűen nem értékelték. Ő most csak szünetelő családfenntartó. Egy feleségnek támogatnia kell a férjét a nehéz időszakban, nem pedig minden falatot az orra alá dörgölni.
— Szünetelő családfenntartó?
Lilla a férjére nézett. Gábor abban a pillanatban úgy tett, mintha halaszthatatlanul ellenőriznie kellene valami roppant fontosat a telefonján.
— Ez a családfenntartó négy hónap alatt még a rezsibe sem adott bele egyszer sem. Éjszakai műszakokat vállalok, Mária. Azért, hogy a maga kisfia nyugodtan keresgélhesse önmagát, és közben ne maradjon éhen.
— Ne túlozz!
Mária büszkén felszegte az állát.
— Ti család vagytok. Ma te húzod az igát, holnap majd ő. Különben is, Gábor tegnap említette, hogy egy nagyon ígéretes projekt van kilátásban.
Gábor bűntudatosan behúzta a nyakát. Lilla pontosan tudta, miféle „projektről” van szó: egy újabb nagy ötlet, befektetés nélküli online cipőbolt, amely legfeljebb egy hét múlva ugyanúgy elhal, mint az összes korábbi.
Előző nap ráadásul Mária születésnapi kerek évfordulóját ünnepelték. Gábor egész héten nyafogott, hogy az anyjának valami igazán különleges ajándék jár. Lilla éppen megkapta a negyedéves prémiumát; összeszorított foggal ugyan, de félretett belőle egy tekintélyes összeget egy jó gyógyhotelbe szóló pihenésre. Ő ment el az irodába, ő egyeztette az időpontokat, ő intézte a papírokat.
A gyógyhotel emblémájával díszített ajándékboríték most ott feküdt az étkezőasztalon, a cukortartónak támasztva. Mária egész délelőtt gyönyörködött benne.
— A nagymamám étkészlete emlék volt számomra.
Lilla hangja egyenletes maradt, nem emelte fel.
— Hát éppen ezért!
Mária csak horkantott egyet.
— Lom volt. Régi kacat. A fölösleges holmiktól sajnálkozás nélkül meg kell szabadulni. Különben az új dolgoknak nem marad helyük az ember életében. Ezt idősebbként mondom neked.