— üvöltötte Katalin, miközben görcsösen felkapta a táskáját. — Kicsinyes, irigy kisemberek vagytok! Mások szennyesében turkáltok, mert a saját életetek üres!
— Ha már a szennyesnél tartunk — folytatta Eszter olyan nyugodtan, mintha csak az időjárásról beszélne. — Biztos vagyok benne, hogy Márkot nagyon érdekelné, kinek vásárolsz prémium kategóriás férfi alsóneműt. Neki aligha, hiszen teljesen más a méretetek.
Katalin megtorpant félúton az ajtó felé. Az arca, amely az előbb még haragos vörösben égett, egyetlen pillanat alatt viaszfehérré vált.
— Mit akarsz tőlem? — sziszegte.
— Semmit — Eszter visszaült az asztalhoz, és felemelte a már kihűlt teáját. — Az égvilágon semmit. Csak azt, hogy soha többé ne tedd be a lábad ebbe a házba. És felejtsd el, hogy van egy öcséd.
— Nem mered elmondani Márknak! — Katalin úgy kapaszkodott a szék támlájába, mintha attól függne az élete. — Fogalmad sincs, mit beszélsz… Ő megölne!
— Tényleg? — Eszter felvonta a szemöldökét. — Amikor a férjemet aláztad, vesztesnek nevezted, gúnyt űztél az életünkből, akkor egyetlen percre is eszedbe jutott, hogy ennek következménye lehet?
— Az más volt! Én csak… én jót akartam! Azt szerettem volna, ha Balázs összeszedi magát, ha végre többre viszi!
— Nem — vágta rá Eszter, és a hangjában hirtelen hideg keménység csendült. — Te nem segíteni akartál. Te rajtunk keresztül akartad bizonyítani, hogy mennyivel több vagy nálunk. Királynőnek akartad érezni magad a „szegény rokonok” mellett. Csakhogy van egy apró gond: a te kis királyságod hazugságokra épült.
Balázs ekkor végre magához tért a döbbenetből.
— Katalin… igaz ez? Megcsalod Márkot?
A nő az öccse felé fordult, és a szemébe könnyek gyűltek.
— Balázskám, édes öcsém, te ismersz engem… Ezt mind félreértették… Én csak…
— Elég a hazugságból! — ordított fel váratlanul Balázs, mire mindkét nő összerezzent. — Egész életedben hazudtál! Nekem, a szüleinknek, most meg a férjednek! És közben mindig engem tapostál a sárba, belőlem csináltál nevetség tárgyát!
Felállt. Eszter meglepetten látta, hogy a férje, aki többnyire csendes és béketűrő volt, most valódi dühvel néz a nővérére.
— Tudod mit, Katalin? Én mindig sajnáltalak. Igen, jól hallod: sajnáltalak. Láttam, mennyire gyötrődsz, miközben megpróbálsz másnak látszani, mint aki valójában vagy. Ez a sok fennhéjázás, ez a csillogó kirakat mind csak a kisebbrendűségedből fakad. Soha nem voltál képes elfogadni önmagad.
— Fogd be! — sikította Katalin. — Semmit sem értesz!
— Dehogynem értem! Sokkal jobban, mint gondolnád! Márk nem szerelemből vett el téged. Ezt mindenki tudja. Neki kellett egy mutatós feleség, akit ki lehet tenni a társaság elé, neked pedig egy gazdag férjre volt szükséged. Most pedig ott élsz egy aranykalitkában, és minden percét gyűlölöd. Ezért tartasz szeretőt is: egy harmincéves kitartottat, aki szépen kiszivattyúzza belőled a pénzt.
— Honnan veszed ezt…
— Azt hitted, teljesen vak vagyok? — kérdezte Balázs keserűen. — Levente Varga, személyi edző. Hírhedt arról, hogy tehetős nőkre vadászik. Három éve egy politikus feleségétől lakást csikart ki magának. Utána egy szépségszalon-hálózat tulajdonosnője vett neki egy Porschét. Most te következel. És tudod, mi benne a legszebb? Egyszerre négy nővel találkozgat.
Katalin megingott, majd nehézkesen roskadt le az egyik székre.
— Ez nem igaz…
— De igaz — Eszter előhívott egy másik mappát a telefonján. — Nézd csak: itt van egy szőkével, ő egy építőipari cég tulajdonosának a felesége. Itt pedig egy barnával, egy milliárdos üzletember lánya. Mindegyik kép ezen a héten készült. Miközben te órát vásároltál neki, ő egy másik nővel jachtozott.
Katalin a tenyerébe temette az arcát. A válla rázkódni kezdett.
— Tudod, mi az igazság? — Eszter felállt. — Őszintén sajnállak. Annyira igyekeztél minket megalázni, megmutatni, hol a helyünk, közben te magad élsz pokolban. Nincs szeretet az életedben, nincs tisztelet, még egyszerű emberi melegség sincs. Csak pénz van körülötted, ami láthatóan egy cseppet sem tett boldoggá.
— Nekünk viszont megvan mindez — tette hozzá halkan Balázs, és átölelte a felesége vállát. — Szeretet. Tisztelet. Boldogság. Pont az, amit semmilyen vagyonért nem lehet megvenni.
Katalin lassan felemelte a fejét. A sminkje szétfolyt, gondosan ápolt arca szánalmas maszkká torzult.
— Most… most mit akartok tenni? Elmondjátok Márknak?
Eszter és Balázs összenéztek.
— Minek? — vont vállat Eszter. — Úgyis te fogod tönkretenni az egészet. Előbb-utóbb minden kiderül. Az ilyen titkok nem maradnak sokáig eltemetve.
— De ha még egyszer átléped ennek a háznak a küszöbét — folytatta Balázs csendesen, de fenyegető nyugalommal —, ha akár egyetlenegyszer is megpróbálod megalázni a feleségemet vagy engem, annak következménye lesz.