Szervezésben valóban páratlan vagy. Nem mindenkinek jutna eszébe fényűző lakomát varázsolni kizárólag abból, amit mások hoztak magukkal. Ehhez kétségtelenül különleges tehetség kell.
Erika szája elégedetlen fintorba rándult, de ezúttal inkább lenyelte a válaszát.
Amikor véget ért az ebéd, bőven maradt mindenből. A húsnak nagyjából a fele érintetlenül hevert, ott volt egy bontatlan csomag felvágott, szinte az összes gyümölcs, és a drágább italok jelentős része is megmaradt.
Nyugodtan felálltam, és elkezdtem visszapakolni a saját táskámba azokat a dolgokat, amelyekhez senki hozzá sem nyúlt. Egyszerűen gondolkodtam: a vendéglátóknak ott hagyunk egy tisztességes adagot köszönetképpen, amiért a grill mellett sürögtek-forogtak, a többit pedig hazavisszük. Végül is mi fizettük az egész mulatságot.
Erika úgy csapott le az asztalra, mint valami ragadozó madár. A hangja azonnal éles visításba csúszott.
— Krisztina, mégis mit művelsz?! El akarod vinni az ételt? Nálunk ilyet nem szokás!
— Pontosan mit nem szokás? — kérdeztem vissza higgadtan.
— A maradékot átadjuk a szomszédasszonynak! — jelentette ki ellentmondást nem tűrően, miközben szinte a testével zárta el előlem az asztalt. — Ő is szokott nekünk cukkinit hozni, illik viszonozni. Balázs, vidd be az egészet a házba, de azonnal!
Balázs elképesztő gyorsasággal engedelmeskedett. Felkapta a saslikos dobozokat, a sajtot, a gyümölcsöt, és már el is tűnt az ajtó mögött. Még csak meg sem kérdezte, szeretnénk-e legalább valamennyit hazavinni abból, amit mi vásároltunk.
Én felálltam az asztaltól, és utána mentem.
Kinyitottam az öreg hűtő ajtaját. Sorban kivettem a bontatlan felvágottat, a gyümölcsöket, az édességes dobozt és az egyik üveget. A megsült hús felét becsülettel a polcon hagytam.
— Miféle kicsinyeskedés ez?! — sziszegte Erika, aki időközben utánam rontott. — Hozzánk jöttetek vendégségbe! Megmutattuk nektek az új verandát, asztalhoz ültettünk benneteket! Te meg itt számolgatod a falatokat? Hát ennyire zsugori vagy?
Óvatosan betettem az üveget a táskámba.
— A társaságért hálás vagyok. De a vendégszeretet eddig nagyjából abban az egy csokor kaporban merült ki, amit hozzátettél. Ha meg akarod ajándékozni a szomszédot, tedd a saját pénzedből.
Egyenesen a szemébe néztem.
— Andrásnak van egy találó mondata azokról, akik összekeverik a saját nagyvonalúságukat más ember kenyerével. Te most pontosan ezt csinálod. Ne nevezd lelki bőségnek azt, amikor más pénztárcájából osztogatsz.
— Most tolvajnak állítasz be?! — háborodott fel Erika. — Nagyon okos lettél hirtelen!
— Ő nem okoskodik. Egyszerűen igazságos.