— Nálunk legfeljebb az asztal alatt porosodó régi számítógépház vasból van, de már az is zörög — bólintottam. — Jó utat az anyai szeretet gyógyüdülőjébe.
Amikor Gábor után nagy csattanással becsapódott az ajtó, a lakásra olyan csönd ereszkedett, mintha valaki kikapcsolta volna benne az élet hangját. Kimentem a konyhába, hogy elővegyek egy doboz gyümölcslevet a hűtőből. Márk az asztalnál ült, és szórakozottan kapargatta az ujjával a viaszosvászon mintáját.
— Anya… ha én hangos vagyok, apa mostantól mindig elmegy? — kérdezte, de nem rám nézett, hanem valahová a plafon felé.
Abban a pillanatban minden gúnyos megjegyzésem megakadt bennem. Mintha csomó nőtt volna a torkomba. A tréfának vége lett. Egészen más dolog egy felnőtt férfival hadakozni azért, hogy neked is járjon pihenés, és megint más látni, ahogy a saját gyereked megpróbálja magát belegyömöszölni az apja kényelmének szűk keretei közé. Odaléptem hozzá, átkaroltam a vállát, és határozottan mondtam:
— Apa nem azért ment el, mert te zajos vagy. Hanem azért, mert elfelejtette, hogyan kell felnőttként viselkedni. Ezt pedig meg fogjuk oldani.
Aznap este pizzát rendeltünk. Nem álltam neki a tűzhely mellett bonyolult, rétegezett húsételt készíteni. Nem vasaltam ki másnapra az ingeket, és nem hallgattam a kanapéról érkező elégedetlen dünnyögést arról, hogy ebben a házban munka után képtelenség normálisan kipihenni magát az embernek. Leültem a laptopom elé, nyugodtan befejeztem a megbízásomat, megkaptam az utalást a kártyámra, és egyszer csak rájöttem valami furcsára: a lakás levegősebb lett attól, hogy eltűnt belőle az állandó kiszolgálást igénylő férfijelenlét. A mindennapjaink szerkezetéből kiesett ugyan egy fontosnak hitt elem, mégis stabilabban állt az egész.
Eközben a „Mars-expedíció szkafander nélkül”, vagyis Gábor, sikeresen megérkezett a célállomásra.
Erzsébet, az én drága anyósom, nem puszta anyai sajnálatból hívta magához a fiát. Rendkívül gyakorlatias asszony volt. Ha a fia összeveszett a feleségével, és „átmenetileg felszabadult” a családi kötelezettségek alól, akkor nyilván használni kellett arra, amire való. Erzsébet csapdája már másnap reggel, a guillotine könyörtelenségével csapódott rá.