Sőt, ha nagyon erőlteti, még a dobot is leugrasztja a tengelyéről. A fele holmit azonnal ki kellene venni belőle.
— Ne gyere nekem ezekkel az okos érzékelőiddel! — visította Erzsébet. — Selejtes gépet sóztatok rám, csak hogy megszabaduljatok anyátoktól! Rám tukmáltátok a használhatatlan vacakot, ti nagy jótevők! Kihívok egy szerelőt, írjon róla jegyzőkönyvet, aztán beperelem az egész üzletet, még erkölcsi kártérítést is követelek!
Olyan hévvel és hangerővel méltatlankodott, mintha éppen egy teherautó platójáról szónokolna a becsapott anyósok szakszervezeti nagygyűlésén.
Gábor lassan lepillantott a saját, vörösre dörzsölt kezére, majd a telefonra emelte a tekintetét. Aztán a szárítóról csöpögő paplanhuzatot nézte, amelyből fél órán át próbálta kicsavarni a vizet. A szemében ekkor valami átkattant. A vak fiúi engedelmesség szerkezete egyszer csak megakadt, majd széthullott apró fogaskerekekre.
— Anya — szólalt meg Gábor halkan, de olyan acélos éllel a hangjában, hogy Erzsébet a vonal túlsó végén azonnal elhallgatott. — Nem hívsz semmilyen szerelőt. Holnap reggel jövök két rakodóval, és visszahozom a mosógépet.
— Hogyhogy visszahozod?! És én miben mossak ezután?
— Lavórban, anya. Mustárporral. Olyan aurája lesz, hogy beleszédülsz.
Ezzel bontotta a hívást, és a mobilt ledobta a kanapéra. A lakásra olyan csend ereszkedett, amelyet csak a vízcseppek egyenletes koppanása szakított meg.
— Tehát holnap reggel rakodók? — kérdeztem, miközben visszafordultam a dolgozatokhoz.
— Pontban kilenckor — felelte a férjem keményen, közben a derekát masszírozta.
Másnap az ezüstszínű szépség visszakerült oda, ahová mindig is tartozott: a mi fürdőszobánkba. Gábor olyan óvatossággal és áhítattal csatlakoztatta a csöveket, mintha nem is mosógépet, hanem egy életmentő orvosi berendezést szerelne össze. Erzsébet halálosan megsértődött, és több mint egy hónapig felénk sem telefonált.
Én nem prédikáltam, és azt sem mondtam ki, hogy „ugye megmondtam”. Csak bepakoltam Gábor új ingeit, bedobtam melléjük egy enzimes mosókapszulát, kiválasztottam a negyvenfokos programot, majd megnyomtam az indítógombot. A gép halkan felmordult, és engedelmesen elkezdte felvenni a vizet.
Az igazság végül győzött — kiabálás, jelenetek és családi hadüzenet nélkül. Csupán a gravitáció, a csuromvizes pamutvászon és a könyörtelen logika segítségével. Gábor pedig azóta, mielőtt azt mondaná az anyjának, hogy „persze, vidd csak”, ösztönösen megdörzsöli a kezét, mert rögtön eszébe jut, mennyit nyom egy átázott paplanhuzat.