Márk egy pillanatra elbizonytalanodott, de szinte azonnal összeszedte magát.
– Anya, csak valami banki hiba csúszott közbe – mondta gyorsan. – Reggel első dolgom lesz elutalni, ne aggódj. A lakosztály a tietek marad.
– Hát ez nagyszerű! – derült fel Erzsébet arca. – István, hallod? Holnap rendezve lesz. Jaj, Lillácskám, el sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok. Harminc éve vagyunk együtt, végre mi is eljutunk valahová, pihenünk egy kicsit, kezeltetjük magunkat. A derekam már alig bírja.
Lilla némán leült az asztalhoz. A torkát úgy szorította valami, hogy képtelen lett volna lenyelni akár egy falatot is.
– Erzsébet néni – szólalt meg halkan, félbeszakítva az asszony lelkes csacsogását. – Márk nem említette, hogy az a pénz édesanyám gyógykezelésére volt félretéve?
A szobára hirtelen dermedt csend borult. István még a televízió hangját is lenémította, és most először fordult teljes testtel az asztal felé.
– Tessék? – Erzsébet homloka összeráncolódott, tekintete Lilláról a fiára ugrott. – Márk, ez meg mit jelentsen? Miféle pénz az anyjának? Te azt mondtad, prémiumot kaptatok, és úgy döntöttetek, megleptek minket.
– Lilla, fogd be – sziszegte Márk összeszorított fogakkal. Az arca foltokban vörösödni kezdett. – Ezt majd otthon megbeszéljük.
– Nem, miért beszélnénk otthon? Beszéljük meg itt – Lilla letette a villáját az asztalra. – Erzsébet néni, Márknak nincs semmiféle pluszpénze. A múlt hónapban megvágták a prémiumát egy raktári hiba miatt. Az a kétszáznegyvenezer forint az én megtakarításom. Anyámnak szántam, aki a műtétje óta alig tud rendesen járni. A fia viszont úgy gondolta, az önök ízületei fontosabbak.
Erzsébet lassan az asztal lapjára eresztette a kezét. A mosolygós kedvesség egyetlen pillanat alatt eltűnt az arcáról.
– Lilla, te most így beszélsz a leendő anyósoddal? – emelte fel a hangját. – Miféle hangnem ez? Az én fiam férfi, keres eleget. Ha pedig úgy határozott, hogy az évfordulónkra ajándékot ad a szüleinek, neked nincs jogod számon kérni rajta! Egyáltalán mit számít, kié az a pénz? Hamarosan úgyis közös család lesztek!
– A közös család ott kezdődik, hogy a döntéseket együtt hozzák meg – felelte Lilla keményen. – Nem ott, hogy tőlem elvesznek valamit, csak hogy Márk jó fiúnak tűnhessen önök előtt.
– Hogy merészelsz így beszélni? – pattant fel István a fotelből. – Márk, kit hoztál te ide? Ez a lány filléreskedik! Kicsinyes, neveletlen perszóna! Nekünk a pénzed, kislány, soha nem kellett! De ha a fiunk meg akart tisztelni minket, akkor ülj csendben, és ne jártasd a szádat!
– Apa, nyugodj meg – ugrott fel Márk is, majd megragadta Lilla karját. Olyan erősen szorította meg a csuklóját, hogy belenyilallt a fájdalom. – Gyere innen. Te tényleg tönkre akarod tenni az életemet? A saját szüleim előtt aláztál meg?
Lilla kirántotta a kezét.
– Én veled sehová nem megyek, Márk. És a szüleid egy fillért sem fognak látni abból a pénzből. Anyám elutazik a kezelésre. Te pedig nyugodtan maradhatsz itt, és ünnepelheted a gyöngylakodalmatokat, ameddig csak akarod.
– Ja, így állunk? – csattant fel Erzsébet. – Akkor esküvő sem lesz! Márk, vedd vissza tőle a gyűrűt! Még hogy hercegnőnek képzeli magát! Mi négyszázezer forintot adunk bele abba a lakodalomba, ő meg egy nyomorult beutaló miatt képes lenne megfulladni a saját kapzsiságában!
– Tartsák meg a négyszázezret! – Lilla lerántotta az ujjáról az eljegyzési gyűrűt, amelyben egy apró cirkónia csillogott, és egyenesen a csirkés tányérba hajította. – A lakodalmat is megtarthatják maguknak. Nem lesz esküvő.
Sarkon fordult, és az előszoba felé indult. Márk utána rontott, a folyosón érte utol, és durván elkapta a vállát.
– Megőrültél? Lilla, felfogod, mit művelsz? Holnap az egész rokonság erről fog beszélni! A terem ki van fizetve! A vendégek már megszervezték az utat!
– Nem érdekel, Márk. Engedj el. Ha nem teszed, azonnal hívom a rendőrséget.
– Akkor takarodj! – Márk teljes erőből az ajtó felé lökte. – Fuss csak az anyucikádhoz. Majd meglátjuk, egy hét múlva hogyan fogsz egyedül nyüszíteni. Kinek kellesz te, majdnem elhagyott menyasszonyként?
Lilla kiszédült a lépcsőházba, a szíve vadul verte a mellkasát. Odakint apró, hideg eső permetezett. Elindult a járdán, de szinte azt sem tudta, merre megy. A könnyei fojtogatták, mégis valami különös, vad megkönnyebbülés kezdett nőni benne. Mintha az utolsó pillanatban ugrott volna le egy vonatról, amely teljes sebességgel rohant a szakadék felé.
A következő két nap maga volt a pokol. Lilla telefonja megállás nélkül csörgött. Erzsébet hívogatta, és átkokat szórt rá, aztán Márk jelentkezett újra meg újra: hol fenyegetőzött, hol könyörgött, hogy menjen vissza, és „ne hozza szégyenbe a családot a rokonok előtt”. Lilla végül mindannyiukat letiltotta.
Elment a bankba, felvette az összes megtakarítását, majd besétált az utazási irodába, és kifizette édesanyjának a szegedi gyógyüdülést. A legjobb szobát választotta: parkra néző kilátással, teljes ellátással és a teljes kezelési csomaggal együtt.