– …rántottát süssön, miközben prezentációja van?!
– Anya, én nem…
– Elég. Hallgass. Húsz évet éltem le az apáddal. Húsz évig ő döntött helyettem mindenről. Azt hittem, téged másképp neveltelek fel. De pontosan ugyanazt csinálod.
Viktória ekkor Lilla felé fordult, tekintete kemény volt, de tiszta.
– Mondja meg, hogy hívják.
– Lilla.
– Mikorra kell odaérnie?
– Tizenegyre. De már elkéstem, nem fogok odaérni…
– Dehogynem. Oda fog. Márk, add ide a telefont. Azonnal.
Viktória nem várta meg, míg a fia mozdul. Benyúlt a melegítőnadrág zsebébe, kivette a készüléket, és Lilla kezébe nyomta. Aztán visszafordult Márkhoz.
– A kulcsok?
– A kisszekrényben – motyogta, a padlót bámulva.
– Nóra, hozd ide.
Nóra elsietett, majd egy pillanat múlva visszatért a kulcscsomóval. Viktória szorosan megfogta Lilla kezét.
– Menjen. Ne nézzen hátra.
Lilla 11:05-kor rontott be az irodaházba. A lift szinte kilőtte az emeletre, ő pedig berontott a tárgyalóba. Gergő már beszélt, az ügyfelek arca kifejezéstelen volt. Amikor meglátta őt, a férfi szemében egy pillanatra megjelent a megkönnyebbülés.
– Lilla Viktória, végre. Akkor térjünk rá a pénzügyi részre.
Leült, felnyitotta a laptopot. A keze remegett, a fejében még zakatolt minden, de megszólalt. Határozottan, számokkal, grafikonokkal, előrejelzésekkel. Úgy beszélt, mintha az elmúlt két órát nem sírva töltötte volna egy konyhában.
Fél egykor aláírták a szerződést. Gergő kezet fogott vele. Lilla kilépett a folyosóra, a falnak dőlt, lehunyta a szemét.
Három nem fogadott hívás volt Márktól. Gondolkodás nélkül törölte mindet. Volt viszont egy üzenet egy ismeretlen számról.
„Lilla, Viktória vagyok. Bocsásson meg a fiam viselkedéséért. Elvittem őt, nem fogja többé zavarni. Erős nő. Ne engedje, hogy elveszítse önmagát. A számomat egy papíron találtam a zsebében.”
Lilla kétszer is elolvasta, majd mélyet lélegzett.
Este hazament. Márk már összepakolt. Az asztalon egy cetli maradt: „A munkát választottad a család helyett. Ne csodálkozz, ha egyedül maradsz.”
Lilla összegyűrte, a szemetesbe dobta. Kinyitotta az ablakot, beengedte a levegőt. A csend sűrű volt, mégis könnyű. Hónapok óta először érezte magát igazán szabadnak.