«Választhatsz. Vagy főzöl és megismerkedsz a családdal, vagy gyalog mész, ha mersz. Gondold át, mi fontosabb: én, vagy a karriered» — mordult rá Márk, és elvette a telefonját, elzárva az ajtót

Ez a megalázás elfogadhatatlan és megdöbbentő.
Történetek

…ügyfelekkel, mintha az számítana igazán.

– Nekem nem kell ilyen feleség – tette hozzá Márk hidegen.

– Akkor miért vagy velem? – kérdezte Lilla rekedt hangon.

– Azt hittem, majd észhez térsz. De látom, nem sikerült. Sebaj, majd segítek – vont vállat. – Menjünk a konyhába. A darált hús már engedett, a káposztát kivettem.

Lilla az órájára pillantott. Nyolc harmincöt. Az idő minden perce lüktetve vert a fejében. Kiálthatott volna, megpróbálhatott volna kiszaladni, de Márk az ajtónál állt, és ő pontosan tudta, hogy fizikailag esélye sincs átfurakodni mellette.

Engedelmesen a konyhába ment. Leült. Kezébe vette a kést, ránézett a káposztára. Márk közben bekapcsolta a tévét, elnyúlt a kanapén, felhangosította. Futball ment.

Lilla vágni kezdett. Komótosan. A könnyek maguktól peregtek, le sem törölte őket. Csak aprította a káposztát, feltette a serpenyőt, formázta a húspogácsákat. Kilenc húsz. Kilenc negyven. Öt perccel tíz előtt.

Megszólalt a csengő.

Viktória asszony magas, tekintélyt parancsoló nő volt, hosszú kabátban; mellette állt a lánya, Nóra. Márk széles mosollyal tárta ki az ajtót.

– Anya, gyertek! Lilla épp ebédet készít, minden készen lesz nektek!

Viktória belépett az előszobába, majd megállt. Lilla a tűzhelynél állt otthoni nadrágban és kifakult pólóban, vörös szemmel. A serpenyő füstölt.

Viktória lassan levette a kesztyűjét. Nem vette le a szemét a fiáról.

– Márk, gyere ide.

– Anya, fáradjatok be a nappaliba, mindjárt tálalunk…

– Azt mondtam, gyere ide – a hangja halk volt, mégis megakasztotta Márkot.

Odalépett. Viktória Lillára nézett, aztán vissza a fiára.

– Hol van a telefonja?

– Milyen telefon?

– Ne hazudj. Hol a telefon és a kulcsok?

Márk erőltetett mosolyt próbált felvenni.

– Anya, mi csak…

– Három másodperced van. Vagy ideadod, vagy én veszem el.

– De most komolyan?! Azt akartam, hogy rendesen fogadjon titeket! A munkája várhat, ti meg két órát utaztatok!

Viktória felemelte a kezét, és pofon vágta. Csattant. Márk megtántorodott, az arcához kapott.

– Ki vagy te? – kérdezte halkan, de minden szava vágott. – Ki vagy te, hogy bezárj egy nőt, elrejtsd a telefonját, és kényszerítsd arra, hogy…

Titkok