Az ajtót nyitva hagyta, így az egész részleg pontosan hallotta, mi történik odabent.
– Szóval ez most szabotázs? – kérdezte halkan, de a hangjában minden szó úgy csattant, mint egy pofon. – Én idevettelek, lehetőséget adtam neked, te meg itt elkezdesz cirkuszolni?
– Nem szabotálok semmit – feleltem. – Gyakornok vagyok. A fordítás nem gyakornoki feladat.
– Gyakornoki feladat az, amit én annak nevezek! – pattant fel. A széke nekicsúszott a falnak. – Felfogod egyáltalán, hogy ha ez a szerződés elúszik, az iroda fele munka nélkül maradhat?
– Felfogom. De egy fordítót ki kell fizetni.
– Kifizetni? – nevetett fel, röviden, minden jókedv nélkül. – Huszonhárom éves vagy. Egyetlen nap rendes szakmai múltad sincs, és máris pénzt követelsz? A gyakornok fogyóeszköz. Inkább örülj, hogy tapasztalatot kapsz, és nem az utcán ácsorogsz!
Odakint három ember egyszerre szegezte a tekintetét az asztalára. Eszter megdermedt, kezében a bögrével. Márk pedig szó nélkül kisurrant cigarettázni, oldalazva, nesztelenül, mintha soha nem is lett volna ott.
Én Gábor íróasztala előtt álltam. A karom a testem mellett lógott. A csuklómon az óra olyan hangosan ketyegett, hogy szinte biztos voltam benne: az egész emelet hallja.
– Rendben – mondtam végül. – Visszamegyek a levelezéshez.
Gábor elégedetten biccentett.
– Na, így már okos lány vagy. És ne feledd: Márk neve kerüljön az aláírásba.
Kimentem. Csakhogy nem a levelekhez ültem le.
A telefonomat vettem elő. Felhívtam a LingvaPro fordítóirodát, és árajánlatot kértem.
– Koreai, szinkrontolmácsolás? – A vonal túlsó végén a nő egy pillanatra elhallgatott. – Óránként tizenkétezer forint a minimum. Műszaki tárgyalásnál inkább tizenhatezertől indul.
– És az írásbeli fordítás?
– Oldalanként négyezer-nyolcszáz forint.
Felírtam mindent a füzetembe. Ezután felhívtam a munkaügyi felügyelet ügyfélszolgálatát. Tizenegy percig tartott a beszélgetés. Az ügyintéző elmagyarázta: ha egy gyakornok bejelentés és fizetség nélkül rendes munkavállalói feladatokat lát el, az szabálytalanság. Panaszt lehet tenni. Bizonyítékokra lesz szükség: levelezésre, kiosztott feladatokra, munkaidőre.
A füzet ott feküdt előttem az asztalon. Százharminckét nap. Mindegyik mellett bejegyzés.
Még aznap Gábor újra behívatott. Ezúttal más hangnemben.
– Nóra, kellene egy értékelés a tanszékednek. Írd meg te, én majd aláírom.
– És az ajánlólevél? Februárban megígérte.
Elhúzta a száját. Megdörzsölte az orrnyergét. A kisujján megcsillant a pecsétgyűrű.
– Miféle ajánlólevél? Nem csináltál semmi igazán jelentőset. Párszor fordítottál, na és? Egy telefonos alkalmazással bármelyik diák megoldaná. Ajánlást annak adok, aki tényleg dolgozik. Márknak például adnék. Ő vitte az ügyfelet, ő tartotta a kapcsolatot, ő járt a megbeszélésekre.
Kinyitottam a számat, hogy elmondjam: Márk egyetlen tárgyaláson sem volt ott, a kapcsolatot én tartottam, az ügyfél pedig az én nevemet ismeri. De végül egy szót sem szóltam. Gábor már vissza is fordult a monitorjához. Számára a beszélgetés lezárult.
Az ujjaim kifehéredtek a füzet gerincén. Százhúsz óra fordítás: „semmi jelentős”. Egy tizenkétmilliós szerződés megmentése: „párszor fordítottál”. Nyolcvanezer forint prémium annak, aki egyetlen szót sem tud koreaiul: „valódi munka”.
Ránéztem a kisujján lévő pecsétgyűrűre. A kivörösödött arcára. A huszonötezer forintos székre, amely Márk irodájában állt.
– Rendben, Gábor – mondtam csendesen. – Megértettem.
Százhúsz óra. Aznap este a konyhaasztalnál ülve háromszor számoltam át. A füzet nyitva hevert előttem, mellette a számológép.
Szóbeli tárgyalás: egy alkalom, két és fél óra. Óránként tizenkétezer forinttal számolva harmincezer.
Írásbeli fordítás: huszonkét levél, átlagosan két oldal terjedelemben. Oldalanként négyezer-nyolcszáz forinttal kétszáztizenegyezer-kétszáz.
Felkészülés a tárgyalásra, műszaki dokumentáció átnézése, levelezés: kilencvenhárom óra. Minimális óradíjjal, hatezer forinttal számolva ötszázötvennyolcezer.
Telefonos egyeztetések a koreai féllel: tizennégy hívás, összesen tizenegy óra. Óránként tizenkétezer forinttal százharminckétezer.
A végösszeget külön sorba írtam, aztán karikát húztam köré.
Körülbelül egymillió-négyszáznegyvenezer forint.
Alsó becslés. Piaci díjszabás alapján. Felár nélkül, késedelmi kamat nélkül, erkölcsi kártérítés nélkül.
Egymillió-négyszáznegyvenezer forint azért a munkáért, amelyet Gábor úgy intézett el: „semmi igazán jelentős”.
Másnap reggelre volt kitűzve a Szundzsin képviselőivel tartandó végső tárgyalás. A szerződés aláírása következett.