— Jövő hétfőtől fizetés nélküli szabadságra mész, ez nem vita tárgya, mert hozzám érkezik az egész rokonságom — jelentette ki Gábor, még arra sem véve a fáradságot, hogy becsukja maga mögött a bejárati ajtót. Már a küszöbről rám zúdította a kész terveit. — Szombat reggel ki kell menni a pályaudvarra anyámért, vagyis a te anyósodért, Katalinért, meg a húgomért, Lilláért. A nőknek sürgősen el kell jutniuk néhány helyi magánrendelőbe, fel kell frissíteniük a nyári ruhatárukat rendes üzletekben, és persze szeretnék megnézni a várost is. Kicsit kikapcsolódnának.
Aztán, mintha csupán az időjárásról beszélne, folytatta:
— Anyának telefonon már határozottan megígértem, hogy mire ideérnek, te megsütsz egy egész halomra való híres húsos pitét. A többivel kapcsolatban pedig itt semmiféle háztartási gonddal nem kell majd foglalkozniuk. Orvosok, fuvarok, friss élelmiszer, minden ilyesmit mi intézünk helyettük. Előre be is jelentettem őket konzultációkra egy jó klinikára, úgyhogy egész héten te viszed majd őket a kocsiddal, és normális ebédeket főzöl. Tíz nap az egész, észre sem veszed, mire eltelik. Simán megoldod.
Lassan lehúztam a munkában hordott cipőmet, gondosan betettem a cipősszekrény alsó polcára, majd hosszasan ránéztem a férjem arcára. A tekintetében annak az embernek a megingathatatlan magabiztossága ült, aki régóta természetesnek veszi, hogy mások idejével, pénzével és erejével nagyvonalúan rendelkezhet. Abban a pillanatban mintha valami láthatatlan kapcsoló kattant volna át bennem, és hirtelen kristálytisztán láttam azt, amit korábban talán túlságosan sokszor elnéztem neki. Törvényes férjem időről időre összekeverte a házassági anyakönyvi kivonatot egy feltétel nélküli megadási nyilatkozattal. Valamiért azt hitte, hogy a házasság automatikusan teljes hozzáférést ad neki a nagymamámtól örökölt saját lakásomhoz, az autómhoz és minden egyes szabad percemhez.
— Nem, drágám — feleltem nyugodtan, tisztán artikulálva, egyenesen az orrnyergére nézve. — A rendes éves szabadságom pontosan tíz nap múlva kezdődik, éppen azután reggel, hogy ők a terveitek szerint hazautaznak. Akkor fogok elmenni pihenni. A vidéki gyógyüdülőbe szóló beutalómat már teljes egészében kifizettem, és a te ígéreteid miatt egyetlen nappal sem fogom átszervezni a saját programomat.
— Hogyhogy nem?! — Gábor a döbbenettől szinte félrenyelte a levegőt, felháborodott hangja pedig egy pillanat alatt betöltötte a szűk előszobát. — Én már mindent megígértem nekik! Megvették a vonatjegyeket, csomagolnak! Ki fog velük foglalkozni, ha te most megmakacsolod magad?
— Aki ígérgetett, az nyugodtan foglalkozhat is velük — vontam meg közömbösen a vállamat, és elhaladtam mellette a nappali felé. — Tudod, a kényszerből gyakorolt vendégszeretet nagyjából olyan, mint jótékonykodni valaki más bankkártyájáról. Addig tűnik nemesnek és bőkezűnek, amíg a számla valódi tulajdonosa le nem tiltja a hozzáférést. A te rokonaid ellátása kizárólag a te vállalásod, én ebben nem veszek részt. És mielőtt feltennéd a következő, teljesen kiszámítható kérdésedet, emlékeztetlek: jogosítványt azóta sem szereztél, az autómra pedig minden nap szükségem van a munkámhoz. A ti sűrű kirándulós-orvoshoz rohangálós programotokban az én kocsim nem szerepel.
A városi kórház központi irattárában dolgoztam vezető orvosi adminisztrátorként. Szombatonként nálunk mindig volt ügyelet, előre jóváhagyott beosztás szerint, és biztos voltam benne, hogy a vezetőség nem fogja átrajzolni a már elfogadott rendet Gábor hirtelen családi szeszélye miatt.
A férjem csak bosszúsan fújt egyet a hátam mögött, és ott maradt az előszobában. Az utolsó pillanatig szentül hitte, hogy a női engedelmesség valamiféle természeti törvény, ami különösen mulatságos volt egy olyan férfitól, akinek a halántékán már jól látszott az őszülés. Őszintén meg volt győződve róla, hogy legfeljebb morgok egy keveset a látszat kedvéért, aztán péntek este alázatosan odaállok a tűzhely mellé, és ipari mennyiségben gyártom majd a házi fasírtot meg a vendégváró fogásokat.
Csakhogy ekkor már pontosan tudtam: ha ekkora, előre be nem jelentett roham érkezik a lakásomba, nekem is szükségem lesz egy egyszerű, de hatásos tervre.