Ilyen helyzetekre létezik egy apró, de annál hasznosabb háztartási fogás, amelyet még a kórházi irattárban dolgozó, sokat látott kolléganőmtől tanultam. Ha előre sejthető, hogy hívatlan vendégek egész csapata készül betörni az ember otthonába, miközben az embernek esze ágában sincs konyhai cseléddé lefokozni magát, érdemes még az érkezésük előtt papírra vetni egy rövid, világos megállapodást. Nem regényt, csak egy egyszerű nyilatkozatot arról, ki mit vállal a háztartásból és a költségekből. Ki fizeti a rezsi rá eső részét, ki intézi a bevásárlást, melyik napon ki főz, és kinek a pénztárcáját terhelik a vendéglátással járó kiadások. A lapot aztán jól látható helyre kell tenni. Ha pedig az a személy, aki az egész vendégjárást kitalálta, nem hajlandó aláírni, vagy nem akar anyagi felelősséget vállalni, onnantól kezdve az ember lelkiismerete teljesen tiszta: nincs semmiféle erkölcsi kötelessége kiszolgálni az illető rokonságát.
Péntek késő este Gábor már előre elégedett mosollyal nyitotta ki a nagy hűtőnket. Aztán úgy dermedt meg előtte, mintha valaki jeges vizet öntött volna a nyakába. A makulátlan üvegpolcokon a belső lámpa fényében mindössze egy doboz tej, egy szerény darab sajt, valamint az én műanyag dobozaim sorakoztak, bennük a munkahétre előre elkészített diétás adagjaimmal. Sehol egy hatalmas fazék tartalmas leves, sehol pácolt hús, amely csak arra várna, hogy tepsibe kerüljön, és természetesen házi sütemények sem illatoztak a lakás egyetlen pontján sem.
— Hol van a rendes ennivaló? — kérdezte tanácstalanul, majd olyan erővel csapta be a hűtő ajtaját, hogy beleremegett a konyha. — Holnap reggel hatkor fut be a vonat, éhesen érkeznek!
— A legközelebbi szupermarketben, Gábor. A készételeknél, ha jól emlékszem, az alsó polcon — feleltem, és kényelmesen lapoztam egyet a könyvemben. — Neked nagyon korán kell majd kelned, úgyhogy baráti tanácsként mondom: állítsd be az ébresztőt ötre, hogy időben tudj taxit hívni az állomásra.
Szombat reggel a békés kis lakásom úgy rázkódott meg, mintha természeti csapás zúdult volna rá. A férjem rokonai berontottak az előszobába, és pillanatok alatt elfoglalták a terepet. Erzsébet asszony, az anyósom, azonnal magára öltötte a főparancsnok szerepét. Katalin néni úgy viselkedett, mint egy kérlelhetetlen ellenőr, aki hibát keresni érkezett. Lilla, a sógornőm pedig nyilvánvalóan azzal a céllal jött, hogy ingyen élvezze a városi kényelem minden áldását.
A négyzetmétereim újrafelosztása az első percben megkezdődött. Erzsébet asszony teljes tulajdonosi magabiztossággal telepedett rá a nappali nagy kanapéjára, Katalin néni pedig rögtön közölte, hogy neki egy puha összecsukható ágy kell, lehetőleg a nyitott ablak közelében. Lilla már a küszöbről végigmérte az előszobát, és olyan undorodó fintort vágott, mintha legalábbis egy pályaudvari váróterembe érkezett volna.
— És az én külön szobám hol van? — nyafogta sértetten. — Komolyan azt várjátok, hogy az idősebbekkel egy helyiségben aludjak?
Gábor nehézkesen fújtatva előrángatta a kamrából a felfújható matracot, és bevonszolta a nappaliba. A hálószobánkat ugyanis már egy héttel korábban, teljesen egyértelműen és minden félreértést kizárva megtiltottam neki, hogy átengedje a vendégeknek.
Én este pontosan hatkor értem haza a műszakból. Már az előszobában megcsapott a nyugtatócseppek jellegzetes szaga, az odaégett étolaj fojtó bűze és valami finom, de jól felismerhető pánikhangulat. Törvényes férjem vörös arccal, csatakosan rohangált a konyha és a nappali között, kezében egy nagy tál sietve megfőzött virslivel.
— Eszterkém, aztán miért van az, hogy Gábor egy közönséges taxival jött értünk az állomásra, és nem te hoztál el minket az autóddal? — kérdezte Erzsébet asszony, miközben olyan méltósággal ült a kanapén, mintha aranyozott trónuson fogadná az alattvalóit. — És miért ő készíti most a vacsorát? Mi hosszú útról jöttünk, nagyon elfáradtunk!
Nyugodtan végignéztem ezen a hirtelen kialakult, családi elmeosztályra emlékeztető jeleneten.
— Azért, mert Gábor hívott meg benneteket ide, Erzsébet asszony — bólintottam udvariasan a jelenlévők felé. — Nekem ma nehéz ügyeletem volt a kórházban, és sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy otthagyjam a munkámat csak azért, hogy időben virslit főzzek. Jó estét, érezzék magukat otthon.
Hétfőn Gábornak aztán hosszan és meglehetősen megalázkodva kellett alkudoznia a munkahelyi főnökével, hogy kapjon hat fizetés nélküli munkanapot, és feláldozza az év során összegyűjtött összes csúsztatott szabadnapját.