— Tisztességes családban, aranyom, efféle régiségekből nem szokás inni.
Mária két ujja közé csípte a vékony porceláncsészét, amelyet halvány rózsák díszítettek, és olyan undorral forgatta maga előtt, mintha romlott ételt vizsgálna. Aztán egyszerűen elengedte.
Éles csattanás hasított végig a konyhán. A darabok a szemetesbe hullottak, bele a krumplihéjak közé. Egy pillanattal később a hozzá tartozó csészealj is követte.
Lilla a küszöbnél dermedten megállt. A szatyrok, amelyeket az éjszakai gyógyszertári műszak után cipelt haza a megállótól, fájdalmasan húzták a kezét.
— Maga meg mit művel?
— Otthonosabbá teszem az új lakásotokat.
Az anyósa leporolta a tenyerét, majd megigazította a mellén a nagy, feltűnő brosst.
— Ez a készlet maga az ízléstelenség. Szinte fáj ránézni erre a kispolgári rémálomra. Gábor majd vesz rendes, modern edényeket. Olyanokat, amelyeken nincsenek virágocskák.
Lilla letette a csomagokat a hokedlire. A háta sajgott a kimerültségtől. Tekintete a szemetesről a konyhaszekrényre siklott. Ott makulátlan, szinte kórházi rend uralkodott. Csakhogy az ő kis tégelyei eltűntek.
— Hol van az arcszérumom?
Egy lépést tett a mosogató felé.
— És a vitaminjaim? Itt voltak, a vízszűrő mellett.
— Ugyanott, ahol azok a borzalmas csészék.
Mária legyintett, közben helyére húzta az ebédlőasztalon félrecsúszott csipketerítőt.
— Kicsikém, minek neked ez a sok vegyszer? A te korodban tejföllel kellene kenegetni az arcodat, nem méregdrága kemikáliákkal. Elolvastam az összetevőket, tiszta méreg az egész. Megszabadítalak benneteket ettől a kacattól. Egy otthon legyen tiszta.
Lilla belenézett a kukába. Az üvegfiola, amelyre két hónapon át tett félre, legalul feküdt, a tegnapi leves maradékától maszatosan. Mellette hevert a műanyag vitaminos doboz, körülötte pedig a nagymamájától örökölt porcelán szilánkjai.
— Anya, tényleg, miért kell más holmijához nyúlnod?
Gábor a folyosón toporgott, kezét a melegítőnadrág zsebébe dugva. Rémült pillantása az anyja és a felesége között cikázott; látszott rajta, hogy mindenáron kimaradna a készülő veszekedésből.
— Gábor, neked fogalmad sincs az otthoni esztétikáról!
Mária nedves szivaccsal törölgetni kezdte az üresen maradt pultot.
— Ettől a vizuális zajtól azonnal migrénem lesz. Egy rendes kétszobás lakásba költöztetek. Ehhez illene felnőni, nem pedig kollégiumi szokásokat hurcolni magatokkal.
Lilla szó nélkül kivett a szatyorból egy csomag tésztát, egy húskonzervet és tíz tojást. Ez a lakás emberfeletti erőfeszítésébe került. A jelzáloghitelt is kizárólag az ő nevére hagyták jóvá.