Eszter vékony, egyforma szeletekre szelte a kenyeret. A reggeli napfény puhán szűrődött át a konyhai függönyön. Két év közös élet után ezek a reggelik már megszokott, csendes szertartássá váltak közöttük.
— Eszter, beszélnünk kell valamiről — tette le Márk a kávéscsészét. — Nóráéknál gond van.
Eszter felpillantott. A férje arcán valódi aggodalom ült.
— Mi történt? — kérdezte, miközben beleharapott a szendvicsébe.
— Az egyszobás albérletükben elrepedt egy cső — Márk megdörzsölte az orrnyergét. — A tulaj teljes felújításba kezdett. Azt mondja, legalább egy hétig eltart.
Eszter gondolatban végigmérte a lakásukat. Három szoba volt, elfértek volna náluk vendégek is.
— Most hol vannak? — érdeklődött.
— Egyelőre a szüleimnél húzzák meg magukat — Márk zavartan elmosolyodott. — De ott elég szűkös. Arra gondoltam… befogadhatnánk őket egy hétre.
Eszter habozás nélkül bólintott. A család az család.
— Persze, jöjjenek csak. Berendezzük nekik a vendégszobát — felelte. — Előveszek tiszta ágyneműt.
Még aznap este meg is érkezett Nóra és Levente. A két nagy, tömött bőröndből ítélve nem egyetlen éjszakára készültek. Nóra leplezetlen ámulattal járatta körbe a tekintetét a lakásban.
— Márk, hát ez gyönyörű! — kiáltotta, miközben a tágas nappalit nézte. — És mekkora konyhátok van!
Eszter mosolyogva segített elrendezni a holmijukat.
— Szerencsénk volt ezzel a lakással — mondta szerényen. — Még éppen az áremelkedés előtt sikerült lecsapni rá.
Nóra és Levente összenéztek. Furcsa pillantás volt, mintha szavak nélkül beszéltek volna meg valamit. Eszter azonban nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget.
A következő napok nyugodtan teltek. Nóra reggelente egyre lelkesebben dicsérte a lakást.
— Eszter, annyira otthonos itt minden — mondogatta a sógornője a reggelinél. — Tökéletes az elrendezés.
— Igen, én is nagyon szeretem — válaszolta Eszter, miközben teát töltött a csészékbe.
Nóra ilyenkor rendre jelentőségteljes pillantást váltott a férjével. Ezek az összenézések mind gyakoribbá váltak. Eszter észrevette ugyan a különös viselkedést, de betudta a költözés és a felfordulás miatti fáradtságnak.
A hatodik reggelen Eszter éppen rántottát készített. Márk a telefonján böngészte a híreket, Nóra és Levente pedig az asztalnál ülve, komótosan reggeliztek. A hétköznapi családi reggel hangulata egyik pillanatról a másikra megváltozott.
— Egyébként beszéltünk róla Leventével — szólalt meg Nóra olyan természetesen, mintha csak az időjárást említené. — Úgy döntöttünk, nem megyünk vissza az albérletbe.
Eszter kezében megállt a lapát. A serpenyő tovább sistergett a tűzhelyen, a konyha levegője pedig hirtelen nehézzé vált.
— Hogy érted ezt? — kérdezett vissza, mert elsőre nem is fogta fel, mire céloz a másik.
— Minek nekünk albérlet? — vont vállat Nóra. — Van ennél sokkal kényelmesebb megoldás is.
Levente bólintott, mintha ezzel megerősítené a felesége szavait. Márk tanácstalanul nézett hol a testvérére, hol Eszterre. A konyhára feszült, súlyos csend ereszkedett.