Beléptem a fürdőszobába, és megálltam a küszöbön: a férjem a saját alsónadrágját sikálta a lavórban, közben pedig úgy potyogtak a könnyei, mintha gyászmisén ülne. Lenéztem a vízre. Sűrű, mélyvörös lé kavargott benne, mintha nem ruhát mosna, hanem valami mészárlás nyomait próbálná eltüntetni. A mosógépre ledobott farmerja zsebéből pedig egy ékszerüzleti blokk sarka kandikált ki.
— Kit próbálsz ott savban feloldani, Gábor? — kérdeztem, miközben a vállamat az ajtófélfának támasztottam, és összefontam a karomat.
Gábor úgy összerándult, mintha áram ütötte volna meg. A szappanos, bíborszínű lötty kilöttyent a világos csempére, ő azonban tovább dörzsölte az anyagot megszállott mozdulatokkal, pedig a lavór tartalma már inkább emlékeztetett céklalére, mint mosóvízre. Az egész jelenet olyan volt, mint egy világvége, csak éppen bezsúfolva egy ötnégyzetméteres panel fürdőszobájába.
Szó nélkül kihúztam a blokkot a farmer zsebéből, kisimítottam, és a szemem elé emeltem. A papír gyűrött volt, még meleg a testétől.
— Huszonháromezer-kétszáz forint — olvastam fel olyan hűvösen, hogy magamat is megleptem. — András e.v. Férfi pecsétgyűrű, „Császár” modell. Huszonkettes méret.
Gábor mozdulatlanná dermedt. A keze belecsúszott a habba, a válla pedig úgy roskadt le, mintha minden reménye elhagyta volna. Pont úgy festett, mint egy rajtakapott kamasz, csak cigaretta helyett egy vérvörös mosóvizes lavór volt előtte.
— Anna, ez nem az, amire gondolsz — suttogta, és még mindig nem mert rám nézni. — Nem akartam semmi rosszat.
— Akkor mégis mire kellene gondolnom? — vontam fel a szemöldököm, miközben éreztem, ahogy lüktetni kezd a halántékom. — Vettél magadnak egy „Császár” gyűrűt, aztán úgy döntöttél, ünneplésképpen rituálisan kivégzed a fehérneműidet?
— Kimostam — nyögte ki olyan tragikus hangsúllyal, mintha egy civilizáció pusztulását jelentette volna be. — A tokkal együtt.
— Miféle tokkal?
— A bársonnyal! A pirossal! Az ajándékdobozzal! — jajdult fel Gábor, és végre felém fordult. — Benne felejtettem az itthoni rövidnadrágom zsebében. A nadrágot meg bedobtam a világos mosás közé. A gép leállt, én kiszedtem, és akkor láttam, hogy minden vörös.
Kihalászott a vízből valami formátlan, szétázott, szivacsszerű cafatot, majd a kád peremére csapta. Harmincas, felnőtt férfi létére ott állt előttem teljesen összetörve, mintha egyetlen elszíneződött mosás döntötte volna romba az életünket.