— Ez a borscs mintha egy kicsit hígra sikerült volna…
Márk félretolta maga elől a tányért. A mélybordó, sűrűnek szánt leves, amely mellé majdnem két órán át sütögettem a fokhagymás kis bucikat, megbillent a mozdulattól, és zsíros foltot hagyott az abroszon.
— Anyánál — sóhajtott fel ábrándosan, a szemét is az égnek emelve — a borscs maga a csoda. Abban megáll a kanál! Ez meg… hát, olyan, mint valami színezett víz. Finom, persze, csak nem az igazi. Nem olyan, mint anyué.
Úgy markoltam rá a villára, hogy elfehéredtek az ujjaim. Tíz éve ment ez. Tíz teljes éve hallgattam újra és újra ugyanazt: „nem olyan, mint anyué”.
A fasírt túl száraz volt, mert „anya szaftosabban csinálja”. A krumplipürében akadt egy-két darabka, mert „anya szitán is áttöri”. A sütemény tésztája nehéz lett, mert „anyáé olyan könnyű, mint a felhő”. Még a tea sem volt megfelelő, hiszen az anyja egész mentaszálakkal főzte, nem levelekkel.
Az anyósom, Mária, ötszáz kilométerre lakott tőlünk, egy másik városban. Évente egyszer mentünk hozzá, többnyire az ünnepek környékén. Olyankor Márk szemmel láthatóan visszaváltozott egy ötéves kisfiúvá: falta az ételt, repetát kért, rajongással nézett az anyjára, rám pedig szemrehányó pillantásokat vetett.
— Tanulj, Anna — mondogatta ilyenkor. — Na, ez az étel. Amit te főzöl, az inkább csak próbálkozás.
És én tanultam. Elkértem Mária receptjeit, mindent lejegyeztem egy füzetbe: „egy csipet cukor a pirított alapba”, „a hagymát aranyszínűre kell párolni”. Grammra pontosan követtem az utasításait.
Otthon azonban Márk megkóstolta, aztán fintorgott.
— Nem. Ez még mindig nem az. Más kéz kell hozzá. Vagy talán más energia. Anya szívből főz.
Energia…
Aznap este, a legújabb „vizes” borscs után, egyszerűen elfogyott a türelmem.
— Márk — szólaltam meg feltűnően nyugodt hangon —, mi lenne, ha meghívnánk anyukádat?
— Hová?
— Ide hozzánk. Lakjon nálunk egy ideig. Úgyis hamarosan szabadságra megy, megnézheti a várost. Közben pedig… végre rendesen megetethet téged, úgy, ahogy csak ő tud.
Márk arca azonnal felragyogott.
— Tudod mit? Ez zseniális ötlet! Úgy hiányzik a töltött káposztája! Meg a derelyéje! Anna, te egy lángelme vagy! Hívd fel most rögtön!
Felhívtam. Mária egyetlen pillanatig sem habozott, azonnal beleegyezett, hogy eljöjjön hozzánk.