— Ezt most komolyan mondja? — kérdezte Anna döbbenten, tágra nyílt szemmel meredve Péterre.
A férfi lassan megingatta a fejét.
— Teljesen komolyan beszélek. De nem várom el, hogy azonnal válaszolj. Gondold végig nyugodtan, mert tudom, hogy amit kérek, nem hétköznapi dolog. Sejtem, mi kavarog most benned. Mérlegelj mindent alaposan. Egy hét múlva újra eljövök.
Anna bénultan nézte, ahogy a férfi távozik. Az imént hallott mondatok sehogy sem akartak értelmet nyerni a fejében.
Pétert nagyjából három éve ismerte. Több benzinkútja volt, emellett más vállalkozásokban is érdekelt volt. Anna az egyik kútnál dolgozott takarítóként. A férfi mindig udvarias volt az alkalmazottakkal, mindenkinek köszönt, és soha nem beszélt lekezelően senkivel. Összességében olyan ember benyomását keltette, akire nem lehetett rosszat mondani.
A kútnál rendesen fizettek, ezért sokan szerettek volna ott állást kapni. Körülbelül két hónappal korábban Anna a takarítás végeztével kiült az udvarra. A műszakból már nem sok volt hátra, akadt néhány szabad perce.
Ekkor kinyílt a személyzeti bejárat ajtaja, és Péter lépett ki rajta.
— Leülhetek melléd?
Anna azonnal talpra ugrott.
— Persze, természetesen. Miért kérdez ilyet?
— Miért pattantál fel? Ülj csak vissza, nem foglak megenni. Kellemes idő van ma.
Anna zavartan elmosolyodott, aztán ismét leült.
— Igen, tavasszal valahogy mindig szebbnek tűnik minden.
— Talán azért, mert addigra mindenkinek elege van a télből.
— Ebben lehet valami.
Péter egy ideig hallgatott, majd mintha régóta kerülgetett volna egy témát, megszólalt:
— Már többször meg akartam kérdezni: miért maradtál a takarításnál? Eszter mondta, hogy átmehetnél operátornak. Többet keresnél, és fizikailag is könnyebb lenne.
Anna lesütötte a szemét.
— Szívesen mennék, de az időbeosztásom miatt nem tudom vállalni. A kislányom még kicsi, és beteges. Ha éppen jól van, a szomszédasszony vigyáz rá. De ha rosszabbul lesz, azonnal mellette kell lennem. Ezért szoktunk Eszterrel cserélni, amikor szükség van rá. Ő mindig kisegít.
— Értem… És mi baja a kislányodnak?
— Bárcsak tudnám pontosan — sóhajtott Anna. — Az orvosok sem mondanak biztosat. Rohamai vannak, olyankor alig kap levegőt, bepánikol, és még ki tudja, mi minden áll mögötte. Komoly vizsgálatok kellenének, de azok mind fizetősek. Azt ismételgetik, hogy várni kell, hátha kinövi. Csakhogy én nem tudok csak úgy várni.
— Tarts ki — mondta Péter csendesen. — Hidd el, valahogy rendeződni fog.
Anna megköszönte a biztatást. Aznap este pedig kiderült, hogy Péter prémiumot utalt neki. Nem fűzött hozzá magyarázatot, egyszerűen csak megkapta a pénzt.
Azóta nem találkoztak. Egészen a mai napig, amikor Péter váratlanul felkereste őt.
Amikor Anna meglátta, úgy érezte, egy pillanatra megáll benne az ütő. Amikor pedig meghallotta, milyen kéréssel érkezett, még a levegő is bennrekedt.
Péternek volt egy fia, Márk, aki már közel járt a harminchoz. Hét éve élt kerekesszékben egy baleset következményeként. Az orvosok mindent megtettek, amit lehetett, de a fiú azóta sem tudott lábra állni. Idővel depresszióba süllyedt, bezárkózott, és szinte minden kapcsolatot elutasított maga körül — még az apjával is alig kommunikált.
Ekkor fogant meg Péter fejében a különös terv: megnősíti a fiát. Nem látszatból, hanem valóban. Azt remélte, hogy ha Márknak lesz kiért élnie, újra talál célt, talán kedve támad küzdeni. Nem tudta, beválhat-e egyáltalán az ötlet, mégis kapaszkodott belé. És valamiért úgy érezte, Anna lenne az, aki erre a szerepre alkalmas.
— Anna, nálam semmiben nem szenvednél hiányt — magyarázta. — Gondoskodnék rólad és a lányodról is. Minden szükséges vizsgálatot elvégeztetnénk, megkapná a kezeléseket. Egy évre szóló megállapodást ajánlok. Ha letelik az év, szabadon elmehetsz, bárhogy is alakul. Ha Márk állapota javul, az mindenkinek jó. Ha nem történik változás, akkor is bőkezűen kárpótollak.
Anna képtelen volt válaszolni. A torkát elszorította a felháborodás és a zavar.
Péter mintha pontosan látta volna, mi játszódik le benne. Halkabb hangon folytatta:
— Anna, kérlek, segíts nekem. Ez mindkettőnknek előnyös lehet. Nem állítom, hogy a fiam akár csak meg is érint majd téged. De számodra ez akkor is könnyebb, rendezettebb helyzetet teremtene.