Olyan hely, ahol senki nem követelt külön mosási programot kényes holmiknak, és nem várta el, hogy mindig drága felvágott legyen a hűtőben.
A fizetésem végre az enyém volt. Csak az enyém.
A családi páros további sorsáról nem nekem kellett gondoskodnom; a hírek maguktól is eljutottak hozzám. Ismerősök mesélték, hogy az egész építmény szinte azonnal összeomlott.
Amint Kinga szembesült vele, hogy az ételt immár saját pénzből kell megvenni, csúnyán összeveszett Balázzsal, majd átköltözött egy újabb „átmeneti” férfihoz, aki épp kéznél volt.
Balázs pedig, miután kettesben maradt az üres hűtővel és a befizetetlen számlákkal, meglepően gyorsan feladta az önkeresés nagy projektjét. Eladta a lakást, aztán sietve talált magának egy másik nőt, akinek volt hová befogadnia. Természetesen oda is költözött.
Én csak elnevettem magam, aztán elengedtem az egészet.
Fél év telt el, amikor egy ismeretlen számról hosszú üzenet érkezett a telefonomra.
„Jó napot, Eszter. Elnézést, hogy írok. Nóra vagyok, Balázzsal most nálam élünk.
Megkérdezhetem, önnel is így viselkedett? Egy fillért sem ad haza, azt mondja, keresi az élete igazi hivatását, közben az én pénztárosi fizetésemből élünk.
Tegnap pedig megjelent nálunk a nővére, Kinga, bőröndökkel. Azt mondta, nehéz időszaka van, és támogatásra van szüksége.
Őszintén szólva fogalmam sincs, mit tegyek. Balázs szerint ok nélkül hisztizek…”
A kijelzőt néztem, miközben a reggeli kávémat kortyoltam az új konyhámban.
Tökéletes körforgás. Tankönyvi eset.
Az élősködők nem változnak meg. Legfeljebb gazdatestet cserélnek.
Gyorsan bepötyögtem a választ:
„Nóra, fogja Balázs bőröndjeit, Kinga holmijait, és tegye ki mindet az ajtó elé. Vita, magyarázkodás és alkudozás nélkül.
Vannak férfiak, akik nem új életet kezdenek, csak új címet keresnek, ahol tovább ülhetnek valaki nyakán.”
Elküldtem az üzenetet, majd letiltottam a számot.
Odakint sütött a nap, előttem pedig egy remek munkanap állt.
Az én életemben pedig többé nem maradt hely mások átmeneti nehézségeinek.