A pénztárca a pad lábánál hevert. Barna volt, bőrből készült, és olyan domborúan feszült, mintha alaposan megtömték volna. Nem nyúltam érte rögtön. Előbb körbepillantottam: a közelben senki, csak a szökőkútnál álldogált két ember kutyákkal, jó messze. Aztán felvettem, kinyitottam, és szinte azonnal vissza is csuktam. Túl sok pénz volt benne.
Álltam még egy pillanatig. Újra végignéztem a téren.
Végül becsúsztattam a táskámba, és hazamentem.
Otthon, a konyhaasztalon számoltam meg. Körülbelül háromszázhúszezer forint volt, tízezres és húszezres bankjegyekben, gondosan egymásra rakva. Nem gyűrötten, nem gumival átfogva, csak szépen összehajtva egy kötegben. A tárcában akadt még egy bolti kedvezménykártya, egy gyógyszertári blokk, meg egy apró fénykép egy hatvan év körüli nőről. Irat viszont egy sem.
Leültem, és csak néztem a pénzt.
A vízforraló fütyülni kezdett a tűzhelyen. Felálltam, elzártam, aztán visszamentem az asztalhoz, és újra leültem. A bankjegyek ott feküdtek előttem. Háromszázhúszezer forint. Másnak talán nem vagyon. Nekem négyhavi fizetés.
Sokáig gondolkodtam rajta, kertelés nélkül, egészen őszintén.
A lányom, Eszter Debrecenben él, hetente egyszer telefonál. Legutóbb azt mondta: anya, Márk óvodája megint drágább lett, fogalmam sincs, hogyan húzzuk ki. Márk az unokám, négyéves, vörös hajú kisfiú; egyszer jártak nálam nyáron. Az autóra még nagyjából hetvenkétezer forint tartozás maradt, fél évig fizetni kell. A jobb felső fogamra koronát kellene tenni, a fogorvos már márciusban figyelmeztetett, azóta nem merek keményet rágni. Mindez sorban végigvonult előttem, pontos összegekkel együtt.
Aztán visszatettem a pénzt a tárcába. Felálltam, elmostam a csészémet, és lefeküdtem aludni.
Reggel bementem a rendőrségre.
Az őrs kilenckor nyitott. Valamivel kilenc után érkeztem, sorszámot húztam, és húsz percet vártam. Az ügyeletes hadnagy úgy vette át a pénztárcát, mintha felesleges munkát hoztam volna neki. Fiatal volt, talán huszonnyolc éves; a jegyzőkönyvet a monitorra meredve töltötte ki, és fel sem nézve kérdezte, hol találtam, meg nagyjából hány órakor.