– Elválunk.
András olyan erővel csapta le a pezsgőspoharat az asztalra, hogy az ital kifröccsent, és végigfolyt a hófehér terítőn. A társaság egyszerre némult el. Erika kezéből kicsúszott az evőeszköz, csörrenve ért tányért. Júlia éppen almát darabolt a kisfiuknak, szabályos, vékony szeletekre; a penge megállt a kezében.
– András, meg vagy te őrülve? – húzta ki magát Erika, és ideges mozdulattal végigsimított a csuklóján csillogó svájci órán. – A születésnapomat ünnepeljük, tele a ház vendéggel!
– Nyugalom, anya, nincs itt semmi dráma. A lakást ráhagyom, éljen csak benne a gyerekkel. Nem vagyok szívtelen. Én pedig Petrához költözöm. Ő legalább él, nem úgy, mint egy programozott gép.
A húga, Nóra, alig tudta elfojtani a vigyorát; látszott rajta, hogy botrányra számít. Júlia ezzel szemben higgadtan letette a kést, megtörölte, majd gondosan összehajtotta a szalvétáját.
– András, nyisd meg a banki alkalmazást.
A férfi értetlen arccal kotorászott a zsebében, előhúzta a telefonját, és az asztal közepére lökte.
– Tessék. Nézd meg. Ma jött meg a fizetésem, tele a számla.
Júlia rápillantott a kijelzőre, majd csendesen bólintott.
– Valóban. Csakhogy holnap hajnalban levonják a havi részleteket. A lakáshitelt és a teherautó törlesztését. Nem marad rajta annyi, amennyire számítasz.
András arca elszíntelenedett, gyorsan visszakapta a készüléket.
– Miféle részleteket?
– Az órát, amit Erikának vettél. A mai vacsora árát. A Nórának utalt ajándékot tegnapról. És a hitelkártya-tartozást, amit két napja rendeztél. Ezek nem párolognak el csak úgy.
Erika ösztönösen a csuklójára szorította a kezét, mintha takargatni akarná az új szerzeményt. Nóra felállt a székről, és élesen Júliára nézett.
– Most komolyan szórakozol velünk?
– Mi ez az egész? – András hangja megremegett. – Neked makulátlan a hiteltörténeted. Húzd ki pár napra, aztán visszaadom.
Júlia lassan megrázta a fejét.
– Válni akarsz? Rendben. Akkor állj helyt egyedül.
– Tessék?
– Úgy, hogy mostantól minden a te döntésed. A lakás, a kölcsönök, Petra, az ajándékok. Ha szabad ember akarsz lenni, akkor fizess is egyedül. Én befejeztem a mentegetőzést és a tűzoltást helyetted.
András hirtelen felugrott, a szék hangosan végigkarcolta a parkettát. Idegesen járkált fel-alá, majd az anyjához fordult.
– Hallod ezt, anya? A feleségem, kötelessége támogatni!
Júlia nyugodtan Erikára emelte a tekintetét.
– Szép darab az az óra. Csakhogy holnapután újabb levonás jön – az önök autójára. A hitelszerződés András nevén fut. Ha akarják, még visszavihetik az üzletbe.
A levegő megfagyott az étkezőben. Erika arca eltorzult a dühtől, és egy lépést tett Júlia felé, mintha azonnal rendre akarná utasítani. A következő pillanatban elszabadultak az indulatok.