— Eszterkém, kérlek, ne érts félre. Az étterem egy elegáns, kis létszámú hely, alig van benne néhány asztal. Viszont rangos vendégekből nem lesz hiány. Gábor a prefektúráról is eljön, meg Judit a minisztériumból. Nem hiszem, hogy jól éreznéd magad ebben a társaságban. Ráadásul megfelelő ruhád sincs egy ilyen alkalomra, és tudjuk, hogy mostanában minden forintot beosztotok. Jobb lenne, ha itthon maradnál.
Mária gondosan összekulcsolta a kezét az asztalon, és finoman arrébb tolta a nyitott laptopomat. A gép mellett kinyomtatott tervek, költségvetési számítások és telefonszámok hevertek. Három oldal sűrűn gépelt jegyzet – az elmúlt két hetem szinte minden szabad percét ezek töltötték ki, miután végeztem a munkahelyemen, megfőztem a vacsorát és kivasaltam Márk ingeit.
— Majd mi Márkkal kettesben megünnepeljük a kerek évfordulót — tette hozzá mézes-mázos hangon. — Te is tudod, nő a nőnek… minek neked ez a felhajtás?
A férjemre pillantottam. Márk hirtelen rendkívül elfoglalt lett a telefonja képernyőjével. Nem nézett fel, nem szólt közbe. Pedig alig két hete még a fejem búbjára adott puszit, és arra kért: „Anyu hatvanéves lesz, fontos dátum. A munkahelyemen ellenőrzések vannak, teljesen szétesik a fejem. Kérlek, szervezd meg te az egészet. Használd a bankkártyámat, ha szükséges.”
Az azóta ígért utalás azonban nem érkezett meg, így az előleget a saját, frissen kapott prémiumomból fizettem be. Felkutattam egy kiváló cukrászt a háromszintes tortához, sikerült időpontot szereznem egy felkapott fotóstól, és pünkösdi rózsákból rendeltem díszítést. Őszintén hittem benne, hogy Mária észreveszi az igyekezetemet, és talán a köztünk évek óta feszülő jég végre megrepedezik. Ehelyett udvariasan félreállítottak abból az ünnepségből, amelynek minden részletét én raktam össze.
Furcsa módon nem a sértettség tört rám. Inkább valami kristálytiszta felismerés. Ránéztem arra az asszonyra, aki ingyenes rendezvényszervezőként használt, majd a férfira, aki ezt némán jóváhagyta.
— Természetesen, Mária — feleltem nyugodtan.