Ha a pimaszságot be lehetne főzni és befőttesüvegbe zárni, az anyósom, Erzsébet Szemjonovna, egymaga feltöltené vele egész Magyarország éléskamráit.
A vita onnan indult, hogy „tűrhetetlen arcátlanságnak” nevezte: az unokatestvérem, Petra az én saját vidéki házamban lakik.
A házat három éve vettem. A tulajdoni lapra kizárólag az én nevem került, a vételárat a szülési szabadság alatt félretett pénzemből és a jutalmaimból fizettem ki. A férjem, Gábor, józan és korrekt ember, nem szólt bele a pénzügyeimbe. Csak akkor segített két kézzel, amikor kértem.
A városban, az én lakásomban éltünk, a nyaralót pedig lassan, de következetesen újítottuk fel, hogy lakható legyen.
Azon az estén békésen teáztunk a konyhában.
Erzsébet előzetes telefon nélkül toppant be. Ráadásul nem egyedül érkezett: magával hozta Gábor nagynénjét, Katalin Tyimofejevnát. A néni arról volt híres, hogy kristálytisztán tudta, másoknak miként kellene élniük – saját magát kivéve.
— Anna, leültünk, megbeszéltük, és döntöttünk — kezdte az anyósom, miközben úgy tolta arrébb a kamillateás csészét, mintha méreg volna benne.
— Az, hogy a te rokonaid a házban laknak, elfogadhatatlan. A házasságban szerzett vagyon a férj családját illeti. A te Petrád ott idegen.
Kortyoltam egyet.
Gábor megfeszült mellettem, készen arra, hogy azonnal a védelmemre keljen. Az asztal alatt finoman a térdéhez értem: maradj, ezt én intézem.
— Erzsébet Szemjonovna — feleltem higgadtan. — A tulajdon azt szolgálja, akinek a neve a papíron szerepel. Petra nem idegen számomra, hanem közeli rokon. És nem henyélni van ott.
Katalin, aki addig csöndben majszolta a száraz süteményt, felháborodva felszegte az állát.
— Egy tisztességes asszony minden erőforrását a férje családjának adja, ez ősi törvény! Már ki is találtuk, hová kerülnek a veteményes ágyásaink. Az idegenek megzavarják a telek energiáját!
Mosolyogva válaszoltam:
— Az ősi törvényekhez hozzátartozott az is, hogy a nők jeges vízben mostak és némán tűrtek a férfiak mellett.
Egy pillanatra csend lett, majd Katalin ingerülten előrehajolt, és élesen visszakérdezett, hogy ugyan miből veszem a bátorságot ilyesmit mondani.