A terminál képernyőjét olyan megszállott dühvel ütögette tovább, mintha valami eszét vesztett harkály lenne, aki mindenáron lyukat akar vájni egy öntöttvas csőbe.
— Uram, még a végén tönkreteszi a készüléket! — csattant fel a futár, és határozott mozdulattal kikapta a gépet András kezéből, majd felnyalábolta a csomagokat. — Ha nincs fedezet, nincs vacsora. További szép estét!
Az ajtó keményen becsapódott. Erzsébet Andreevna úgy meredt a fiára, mintha az az imént saját kezűleg végzett volna a kedvenc macskájával.
— Katalin! — ordította András, felém fordulva. — Hol a pénz?!
— Az én számlámon, András — feleltem higgadtan, egyenesen a szemébe nézve. Belül nyoma sem volt bizonytalanságnak; pontosan tudtam, hol állok. — Jegyezd meg jól: egy nő anyagi önállósága nem hóbort és nem divatos jelszó. Ez az alapvető önvédelem eszköze az olyan „családfőkkel” szemben, mint te, meg a leleményes rokonságotokkal szemben. A tiszteletet nem hisztivel csikarják ki, hanem tettekkel érdemlik ki. Neked pedig mostanában az egyetlen nagy mutatványod az volt, hogy a pénztárcámban kotorásztál.
— Én… mi csak… — hebegte András, de felemeltem a kezem.
— Elég. Összepakoltok. Mindketten. Azonnal.
— Nem rakhatod ki a saját férjedet! — sikoltott fel Erzsébet Andreevna, végre magához térve a döbbenetből.
— Dehogynem. És hidd el, külön öröm számomra — válaszoltam, miközben levettem a szekrény tetejéről két nagy bőröndöt, és a folyosó közepére dobtam őket. — Pontosan egy órátok van. Utána hívom a rendőrséget, és bejelentem, hogy két illetéktelen személy nem hajlandó elhagyni a magántulajdonomat.
Csendben, megalázó némaságban csomagoltak. András megpróbált valamiféle méltóságot erőltetni magára, és úgy hajigálta be a zoknijait, mintha legalábbis államtitkokat rendszerezne. Erzsébet Andreevna halkan szipogott, és a foga között kígyót emlegetett.
Amikor végre mögöttük is becsukódott az ajtó, odaléptem az ablakhoz. Lent András görnyedten vonszolta a táskákat a buszmegálló felé, mögötte apró léptekkel sietett az önjelölt „költségvetési főfelügyelő”.
Az élet meglepően könnyű tud lenni, ha nem cipelsz magaddal fölösleges embereket — és főleg nem az ő szabályaikat a saját pénzed fölött.