Ha a pimaszság után adót kellene fizetni, az anyósom, Erzsébet, egymaga képes lenne egy kisebb ország költségvetési hiányát betömni.
Mivel azonban a szemtelenség továbbra sem adóköteles, ez a rendkívüli asszony gyorsan arra a következtetésre jutott, hogy a háromszobás lakásom valójában az ő felségterülete, én pedig csupán kellemetlen tartozéka vagyok a fizetésemből fenntartott életszínvonalnak.
Az egész ártalmatlannak tűnt az elején. A férjem, András – aki egy római császár önbizalmával és egy kezdő menedzser fizetésével rendelkezik – azzal állított haza, hogy az édesanyja csak „néhány hétre” érkezik, segíteni a háztartásban.
Én már régen lecseréltem a rózsaszín szemüveget a józan cinizmus lencséire, így pontosan tudtam: ebből nem lesz békés együttélés. Nem idegeskedtem. Inkább kényelmesen hátradőltem, képzeletben pattogatott kukoricát ragadtam, és figyelni kezdtem az eseményeket.
Erzsébet finom hadmozdulatokkal indított. Hol a drága arcszérumomat minősítette „vegyszeres löttynek”, és száműzte egy alsó polcra, hol pedig elkészítette a legendás borscsát, amelynek illata egy középkori ostromló sereget is visszafordított volna a várfalak alól.
Egyik este rajtakaptam, amint komoly arccal leltárt készít a hűtőszekrényemben.
— Katalinkám — szólalt meg mézes-mázos hangon, miközben a kézműves sajtjaimat forgatta —, mondd csak, miért költesz ennyi pénzt ételre?
— A mai nőknek fogalmuk sincs a takarékosságról. Én ma három órán át alkudoztam a piacon, de legalább öt forinttal olcsóbban hoztam el a krumplit! Tanulhatnál egy kis pénzügyi fegyelmet az idősebbektől.
— Tanulhatnék, Erzsébet? — támaszkodtam az ajtófélfának, halvány mosollyal figyelve az önkéntes ellenőrzést. — Az a „spórolós” piaci körút másfél ezer forintomba került csak a taxi miatt, oda-vissza. Ráadásul rothadt burgonyát vásárolt, amit mindjárt kidobhatunk. Az ön takarékoskodása meglehetősen drágán terheli az én pénztárcámat.
A kezéből kiesett a kaporcsokor, és a mellkasához kapott, mintha épp most közöltem volna vele, hogy meteorit csapódott a kedvenc veteményesébe. Festett pillái olyan sűrűn rebegtek, mint egy riadt bagolyé, amely hirtelen reflektorfénybe kerül egy száguldó tehervonat előtt.