— Vagy elfogadod a helyzetet és megbocsátasz, vagy összepakolsz és elmész — mondta Gábor higgadt hangon, anélkül hogy akár egy pillanatra is felnézett volna a tányérjából.
— Mondd még egyszer — feleltem alig hallhatóan.
— Ha túl tudsz lépni rajta, maradsz. Ha nem, visszaköltözöl az anyádhoz. Elegem van ebből az állandó számonkérésből.
— Pontosan kivel kapcsolatban?
— Petrával az osztályomról. Nem volt benne semmi komoly. Így alakult. Te úgyis mindig a jelentéseiddel vagy elfoglalva.
— Gábor.
— Tessék?
— Először töröld fel, amit összekentél. Aztán tisztázzuk: ha megbocsátok, itt maradok. Ha nem, elmegyek. Jól értem?
— Pontosan.
— És nincs esetleg egy harmadik lehetőség?
— Mire gondolsz?
— Arra, hogy te költözöl el.
Egy pillanatra látszott rajta, hogy kizökkent.
— Micsoda? Ez az én családom, az én… — elakadt a szava.
— Kié a lakás?
— A miénk… vagyis a tiéd. De ilyet nem csinál az ember.
— És a megcsalás az rendben van? — nyugodtan letöröltem az asztalt. — A kávé kifolyt.
— Este beszéljük meg normálisan. Indulatok nélkül… — felkapta a kulcsait. — Megmondtam, mi a helyzet. Gondold át.
Csendesen húzta be maga mögött az ajtót.
Amint kilépett, elővettem a telefonomat, és jegyzetelni kezdtem: szerelőt hívni, zárat cseréltetni, dobozokat rendelni, kapukódot módosítani, felhívni Esztert.
— Ezt tényleg komolyan gondolta? — sziszegte Eszter a vonal túlsó végén. — „Megbocsátasz, maradsz, nem bocsátasz meg, mész”? Teljesen elment az esze?
— Teljes nyugalommal közölte. Mintha egy munkahelyi beosztást hagyott volna jóvá.
— És te hogy bírod?
— Üresnek érzem magam. Nem sírok. Csak végzem, amit kell, sorra veszem a teendőket.
— Rendben. Akkor koncentráljunk: szerelő, költöztetődobozok, iratok összekészítése, a holmik lefotózása, az elektronikai eszközök leválasztása?
— Igen. És még valami: nincs ide bejelentve. A lakás az enyém, még a házasság előtt kaptam ajándékba. A rezsi is az én nevemen fut.
— Akkor egyértelmű, hogy nem te fogsz elmenni. Intézz mindent gyorsan. Átmegyek segíteni.
— Nem kell győzködnöd.
— Nem is győzködlek. Viszek pár nagy táskát.
Letettem, és írni kezdtem egy rövid üzenetet a r…