Ilona a folyosón sem fogta vissza magát. Az ajtótól egészen a liftig zengte a lépcsőházat a felháborodása. Éles hangon ismételgette, hogy Eszter még keservesen megbánja ezt az egészet. Azzal fenyegetőzött, hogy mindent elmond a fiának, és Gábor biztosan nem tűri majd, hogy így bánjanak az édesanyjával. Azt is megígérte, hogy a rokonság minden tagja értesülni fog róla, milyen hálátlan és rosszindulatú meny Eszter.
A lift ajtaja végül összecsúszott, és a szűk térbe szorult hangoskodás hirtelen elhalt. A lépcsőházban csend lett.
Eszter lassan visszalépett a lakásba, és gondosan bezárta maga mögött az ajtót. Néhány másodpercig csak állt az előszobában, majd bement a hálószobába, és végignézett a helyiségen.
Rendetlenség maradt utánuk, de szerencsére nem olyan mértékű, amit ne lehetett volna gyorsan helyrehozni.
Szó nélkül munkához látott. Először a vállfákról szedte le Dóra ruháit: ruhákat, blúzokat, kardigánokat. Aztán a polcokról összegyűjtötte az alsóneműket, a sminkkészletet, a hajszárítót és az összes apró-cseprő holmit, amit a lány szétpakolt. Nem törődött azzal, hogy szépen elrendezze őket – mindent egyetlen mozdulattal belegyömöszölt a bőröndbe. Amikor végzett, felhúzta a cipzárt, és kivitte a csomagot a folyosóra, a lift mellé tette.
Ezután végigjárta az egész lakást. Benézett minden szobába, fiókokat húzott ki, polcokat ellenőrzött, hogy megbizonyosodjon róla: nem tűnt el semmi értékes.
Megkönnyebbülten állapította meg, hogy minden más a helyén van.
A fülbevalókat gondosan visszatette az ékszerdobozba a fésülködőasztalon. A saját ruháit kiszabadította a fekete zsákból, és visszarendezte őket a szekrénybe. A kasmír pulóver azonban csúnyán meggyűrődött, így azt külön kellett kezelnie; elővette a gőzölőt, és türelmesen kisimította az anyagot, amíg újra olyan nem lett, mint korábban.
Amikor az órára pillantott, fél öt múlt. Ideje volt indulnia. Újra volán mögé ült, és nekivágott a háromórás téli útnak.
A hideg aszfaltcsík most egyáltalán nem tűnt terhesnek számára. Tudta, hogy Gábor és Márk a hétvégi házban várják. Valószínűleg a férje már felaprította az estére való tűzifát, és befűtötte a szaunát is, ahogyan reggel megbeszélték.
Eszter útközben elhatározta, hogy nem beszél a történtekről. Nem akarta, hogy a hátralévő napokat beárnyékolja ez az incidens. A pihenés maradjon békés, feszültség nélküli.
Majd annyit mond, hogy minden rendben zajlott, az ellenőrzés gyors volt, és kész. Nincs szükség részletekre.
Abban szinte biztos volt, hogy Ilona sem fogja kiteregetni a mai nap eseményeit. Túlságosan megalázó történet ez ahhoz, hogy büszkén mesélje a fiának. Melyik anya vallaná be szívesen, hogy őt és az unokahúgát rendőri kísérettel vezették ki a menye lakásából?
És ha Ilona mégis beszélne, futott át Eszter fején, hát tegye. Neki nincs miért szégyenkeznie.
Egyszerűen csak megvédte a saját otthonát, és eltávolította onnan azokat, akik oda hívatlanul költöztek be.