— Na, most hogy kidühöngted magad, ideje összeszedni a dolgaidat! Holnapra legyen ott a kulcs az asztalon! — csattant fel a férje parancsoló hangon.
Eszter a bejárati ajtónál letette a táskáját, majd lassan kibújt a cipőjéből. Kimerítő nap állt mögötte: egymást érték az ügyféltalálkozók, határidős beszámolók és a véget nem érő egyeztetések. Harminckét évesen nem vágyott másra, csak egy forró fürdőre és egy békés estére Márk mellett.
— Már megint nem sikerült időben hazaérned! — kiáltott ki a konyhából Márk. — Fél órája itt ülök!
Eszter lehunyta a szemét egy pillanatra. Régebben a férje mosollyal fogadta, segített levenni a kabátját, és kíváncsian kérdezgette a napjáról. Most minden este számonkérésbe torkollott.
— Szia — mondta halkan, amikor belépett a konyhába. — Az egyik partner az utolsó pillanatban változtatni akart a szerződésen, muszáj volt maradnom.
Márk az asztalnál állt, karba tett kézzel.
— Mindig akad valami magyarázat! Hol egy ügyfél, hol egy sürgős jelentés, hol egy rendkívüli értekezlet!
Eszter szó nélkül elővette a hozzávalókat, és nekilátott a vacsorának. Igyekezett kizárni a szemrehányásokat. Nem is olyan régen Márk még büszkén mesélt a barátainak a felesége eredményeiről. Most viszont minden túlóra újabb vita forrása lett.
— Miféle munka az, ahol este kilencig benn kell maradni? — folytatta a férfi ingerülten. — A rendes asszonyok legkésőbb hétre otthon vannak.
— Dolgozom, és komoly bevételt hozok a cégnek — felelte Eszter nyugodtan, miközben a zöldségeket aprította. — A részlegem az egyik legeredményesebb.
— Csak a pénz számít neked! — vágott vissza Márk. — És a háztartás? Ki gondoskodik róla? Ki tesz vacsorát az asztalra?
A nőben lassan gyűlt a feszültség. Négy éve éltek együtt, de az utóbbi időben mintha kicserélték volna a férjét. A figyelmes társ helyét egy folyton ellenőrző, kritikus ember vette át.
— Ja, és még valami — tette hozzá Márk, miközben kivett egy sört a hűtőből. — Holnap reggel jön anya. Beszélni akar veled.
Eszter gyomra összeszorult. Katalin, a hatvanéves anyós, sosem rejtette véka alá, hogy szerinte egy feleség első dolga a férje és az otthona. A karrier szerinte csak hiú ábránd.
— Miről lenne szó? — kérdezte óvatosan.
— Majd megtudod — morogta Márk, és felpattintotta az üveget.
Eszter tovább főzött, de belül egyre nőtt benne a nyugtalanság. Úgy érezte, napról napra szűkül körülötte a tér, mintha láthatatlan szabályok és tiltások hálóznák be az életét. A házasság, amely egykor biztonságot jelentett, most kezdett kalitkává válni.
— Egyébként — szólalt meg újra Márk — Júlia azt mondta, tegnap látta, hogy az ebédszünetben a plázánál sétáltál. Mit kerestél ott?
— Találkoztam egy barátnőmmel — felelte Eszter, és alig tudta fékezni az indulatait. — Talán erről is jelentést kell tennem?
— Ne feleselj! — csattant fel a férfi. — Egy tisztességes feleség mindig beszámol a terveiről a férjének!
Ekkor valami átszakadt benne. A fakanalat a serpenyőbe dobta, és elzárta a gázt.
— Tudod mit, Márk? Ebből elég volt! — mondta, majd a hálószoba felé indult.
— Most meg hová mész? — kérdezte döbbenten a férje. — Mi lesz a vacsorával?
— Ha éhes vagy, oldd meg magad! Elegem van az állandó számonkérésből — vetette oda, és becsukta maga mögött az ajtót.
Hosszú hónapok óta először érzett némi megkönnyebbülést. Rájött, hogy nem tűrheti tovább a megalázó hangnemet és az örökös ellenőrzést. Ideje volt határokat húznia.
Másnap reggel egyedül ébredt. Amikor kiment a konyhába, Márkot és Katalint találta az asztalnál. Az anyósa teát kortyolgatott, mellette süteményes tányér, és hűvös pillantással mérte végig a menyét.
— Jó reggelt — szólalt meg Eszter kimérten.
— Neked is — felelte Katalin röviden. — Foglalj helyet, beszélnünk kell.
Eszter töltött magának egy csésze kávét, majd leült velük szemben, előre sejtve a kellemetlen beszélgetést.