— Holnap ünneplem a jubileumomat, nálatok lesz a vendégség! Teríts meg rendesen, mindenki férjen el! — adta ki az utasítást az anyósa.
Eszter éppen a konyhában igazgatta a frissen mosott függönyöket, majd elégedetten tekintett körbe. A régi bérházban álló, szerény kétszobás lakás alig hasonlított arra, amit két éve kivettek. Az ablakban zöldellő növények sorakoztak, a kanapét saját varrású díszpárnák tették barátságossá, a polcokon apró, gondosan kiválasztott tárgyak kaptak helyet. A korábban jellegtelen térből meleg, hívogató otthon született.
— Csodát műveltél ezzel a lakással — jegyezte meg Gábor, miközben hátulról átölelte a feleségét. — Nélküled csak négy fal és néhány bútor lenne.
Amikor beköltöztek, a falak még az előző lakók életének nyomait hordozták. Eszter azonban apránként mindent átalakított. Új színeket választott, képeket rendezett át, textíliákat cserélt. Minden részlet az ő ízlését tükrözte, a függöny árnyalatától a falra akasztott festmények elhelyezéséig.
A legnagyobb örömöt mégis a főzés jelentette számára. A kicsiny konyha számára alkotóműhely volt. Illatos, aranyszínűre sült piték, ropogós saláták és fűszeres, francia ihletésű húsételek készültek itt, amelyek ünnepi hangulatot varázsoltak a hétköznapokba is.
— Honnan hozod ezt a tehetséget? — kérdezte gyakran Gábor, miközben elégedetten kóstolta az új fogásokat.
— Édesanyámtól lestem el mindent — felelte Eszter, miközben ügyesen gyúrta a tésztát. — Nálunk a főzés mindig a szeretet nyelve volt.
A hosszú munkanapok sem vették el a kedvét: új recepteket próbált ki, kísérletezett, hogy meglepje a férjét. Számára a konyha nem kötelességet, hanem önkifejezést jelentett.
Gábor büszkén beszélt róla az édesanyjának, Máriának. Az asszony örömmel fogadta a meghívásokat, és minden alkalommal elismerően szólt a menüről.
— Fiam, igazán szerencsés vagy — mondogatta teázás közben. — Ritka az ilyen gondos háziasszony. Rend, béke és finom illatok fogadnak itt mindig.
— Nagyon kedves tőled, Mária — pirult el Eszter. — Jó érzés annak főzni, akit szeretünk.
Szinte észrevétlenül vált természetessé, hogy a családi összejövetelek mind náluk zajlanak. Előbb Gábor szolid, tízfős születésnapját tartották itt, aztán Mária névnapját a rokonsággal, később pedig a teljes család náluk köszöntötte az újévet.
— Arany kezed van, kedvesem — ámuldozott Gábor nagynénje. — Hol talált téged ez a fiú?
A korábban csendes lakás egyre gyakrabban telt meg nevetéssel és beszélgetéssel. A nagy asztal köré rokonok és barátok gyűltek, poharak koccantak, történetek születtek. Eszter pedig örömmel sürgött-forgott közöttük, mit sem sejtve, hogy a következő napi jubileumi ünnepség egészen más próbatételt tartogat számára.