A vonal túlsó végén néhány másodpercnyi csend feszült, majd megszólalt az a hang, amelyet Anna kívülről fújt.
– Igen, még eladó. Mikor szeretné megnézni?
– Akár szerdán is megfelelne.
– Szerdán tizenegykor. Ismeri a metró melletti kávézót? Találkozzunk ott.
– Rendben – felelte Anna, és bontotta a hívást.
Három éven át hallotta ezt a hangot a fal túloldaláról, az ebédlőasztal mellől, a folyosóról. Az anyósa hangját. Annak az embernek a hangját, aki az imént felajánlotta neki, hogy megveheti a saját lakását.
A telefonhívásig még három nap volt hátra. Anna lassan pötyögte be a számot, egyenes háttal ült a konyhában, a keze mozdulatlan és nyugodt maradt. Idáig egy hét alatt jutott el – minden egy elejtett mobiltelefonnal kezdődött.
Azon a vasárnapon Péter a testvérével horgászni ment. Erzsébet „csak benézett egy pillanatra”, előzetes értesítés nélkül, ahogyan mindig. Anna ajtót nyitott, beinvitálta a nappaliba, majd visszatért a teendőihez. Az anyósa kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, kezében a telefonjával.
Amikor Anna süteménnyel tért vissza, a készülék kicsúszott Erzsébet kezéből, és a padlóra esett, közvetlenül Anna lába elé. A kijelző nem sötétült el. Anna automatikus mozdulattal lehajolt, hogy visszaadja – és megpillantotta a megnyitott üzenetváltást.
A képen az ő nappalijuk látszott: a kanapé sarka, az ablak, a falon lógó festmény, amelyet Győrből hoztak. A fotó akkor készült, amikor ő nem volt otthon – gondosan, már-már tulajdonosi szemmel komponálva.
Alatta a felirat:
„Nem sokára kipenderül innen ez a kis fruska. Kellenek a képek? Jó lakás, Péter majd idővel belátja.”
Harminc másodpercig – amíg átnyújtotta a telefont, letette a tányért, és kimondta, hogy „fogyasszon nyugodtan” – a kijelzőt nézte. Közben a saját mobiljával lefotózta az üzeneteket. A címzett neve is beleégett a szemébe: Judit – Erzsébet régi barátnője még a technikumi évekből.
Ezután a fürdőszobába ment.
Tíz percen át állt a tükör előtt. Nem sírt. Csak nézte az arcát, és érezte, hogy benne valami visszafordíthatatlanul átrendeződik. A „tűrök és hallgatok” korszak lezárult. Valami új kezdődött.
A lakást három éve közösen vásárolták Péterrel: Anna tette bele…