Eszter hátradőlt a business osztály széles ülésében, és lehunyta a szemét. A gép már ereszkedett, legfeljebb fél óra, és újra abban a városban lesz, ahol felnőtt, de ahová fél éve nem tette be a lábát. Hat hónap megfeszített tempó, végtelen tárgyalások, kimutatások és átdolgozott éjszakák a mérlegek fölött. Megérte. Az előző hónapban kinevezték vezető közgazdásszá, három teljes terület tartozott hozzá a cégnél.
A telefonja rezgett. Anyja üzenete villant fel: „Eszterkém, ugye nem felejtetted el? Várunk ebédre. Apa vett a kedvencedből.”
Elmosolyodott. Milyen régen evett már anyja sütőben sült pisztrángjából. Szegeden minden más volt – éttermi menük, futárok, céges menzák. Az otthoni ízekben viszont volt valami őszinte, valami igazi.
Legalábbis ezt hitte.
A lakás ismerős illata fogadta: anyja parfümje, apja dohánya és az a megfoghatatlan, meleg otthonosság, amit máshol sosem érzett. Anyja szorosan magához ölelte, apja újsággal a kezében lépett ki a szobából, és visszafogott, férfias mosollyal mérte végig.
– Na mi van, karrierista? Szétmunkáltad magad? – jegyezte meg. – Fogytál. Nem ártana rendesen enned.
– Apa, örülök, ha naponta egyszer le tudok ülni enni – felelte Eszter, miközben levette a kabátját, és a konyha felé indult.
Ott Nóra terített. Huszonkét éves, vállig érő szőke hajjal, élénk színű körmökkel és azzal a könnyed szépséggel, amihez láthatóan semmi erőfeszítés nem kellett. Hol butikban dolgozott eladóként, hol egy kozmetikában volt recepciós, máskor éppen „önmagát kereste”, ahogy ő fogalmazott.
– Szia, üzletasszony – mosolygott rá Nóra, de a hangjában volt valami csípős él. – Milyen az élet az irodai akváriumban?
– Megvagyok – zárta rövidre Eszter, és helyet foglalt.
Az ebéd a szokásos mederben folyt. Anyja részletesen kifaggatta a munkájáról, apja pedig megjegyezte, hogy „egy nőnek nem csak a pénzen kellene járnia az esze, hanem a családalapításon is”. Nóra lelkesen mesélt egy új udvarlóról, bizonyos Leventéről, aki szerinte „nagyon ígéretes, és saját vállalkozása van”.
Eszter fél füllel hallgatta őket. Arra gondolt, milyen jó lesz végre ledőlni a régi ágyára, és ébresztő nélkül aludni. Közben azonban észrevette a szülei összenézését. Látszott rajtuk, hogy valami komoly témára készülnek.
Amikor a tea is elfogyott, és a tortából sem maradt, apja megköszörülte a torkát, majd összekulcsolta a kezét az asztalon.
– Eszter, beszélnünk kell.
A gyomra összerándult. Betegség? Pénzszűke? Már számolni kezdte magában, mennyit tudna utalni anélkül, hogy a saját megtakarításaihoz kellene nyúlnia.
– Anyáddal úgy döntöttünk – kezdte az apja –, hogy mindenünket Nóra nevére íratjuk.
Mintha kiszorult volna a levegő a tüdejéből.
– Tessék? – nézett rájuk döbbenten.
– A lakást, a telket, a garázst… mindent – magyarázta az anyja békülékeny hangon. – Nézd, Eszterkém, te önálló vagy, sikeres, megállsz a saját lábadon. Tudsz majd magadnak lakást venni. Nórának viszont szüksége van háttérre.
– Háttérre? – A hangja tompábban csengett, mint szerette volna. – Nyolc éve minden hónapban utalok nektek. Fizettem a rezsit, apa gyógyszereit, Nóra tanfolyamait, amiket egy hét után abbahagyott. Én…
– Ne csinálj ebből jelenetet – vágott közbe az apja. – Értsd meg, Nórának most kell elindulnia az életben. Férjhez kell mennie, és hozomány nélkül nehezebb dolga lesz.
– Hozomány? – Eszter hitetlenkedve felnevetett. – Melyik században élünk?
– Ne beszélj így apáddal – szólt rá az anyja. – Egyszerűen nem látod a helyzetet. Ha van lakása, könnyebben talál rendes férjet. Te pedig… te úgyis boldogulsz.
– Igen, boldogulok – ismételte halkan. – Mindig én boldogulok. Nóra meg majd ráér rájönni, mit akar, csak közben már lesz lakása is.
– Túlzol – morogta az apja. – Nóra dolgozik.
– Hol? – fordult a húgához, aki a telefonját bámulta, mintha nem is róla lenne szó. – Nóra, most éppen mi a munkád?
– Egy fotóstúdióban vagyok adminisztrátor – felelte anélkül, hogy felnézett volna. – És egész jól keresek.
– Egész jól – ismételte Eszter, és érezte, hogy belül valami sötét indulat forr benne. – Akkor ki fizette tavaly a fürdőszoba felújítását? Ki vette az új hűtőt? Ki küldött pénzt a nyaralásra…