— …hallgat, és mindent odaad? Így kényelmes maguknak?
Nóra hirtelen csípőre tette a kezét, a hangja élesre váltott.
— Ne add itt elő a mártírt, Lilla. Lakásban laksz, autód van, állásod, semmid sem hiányzik. Rékának viszont nehéz. A férfi lelépett mellőle, a hasa meg már látszik…
Lilla félig lehunyta a szemét.
— Melyik férfi? Az, ami miatt a terhességet a hatodik hónapig titkolta? Hiszen maguk súgtak-búgtak a konyhában: „Csak Gergő meg ne tudja, abból még botrány lesz.”
Gergő felkapta a fejét.
— Tessék?
Nóra arca egy pillanatra elsápadt, aztán azonnal ellentámadásba lendült.
— Ehhez neked semmi közöd! Ne avatkozz bele! Réka fiatal, hibázott, de ettől még…
— Ez az én otthonom — vágott közbe Lilla nyugodtan. — És amikor valaki más baját zsarolásként használják, hogy elvegyék azt, ami az enyém, onnantól ez igenis rám tartozik.
Gergő közelebb lépett az anyjához.
— Anya… mire céloz? Réka… tényleg eltitkolta?
Nóra idegesen legyintett.
— Kit érdekel? A gyerek a fontos! Ugye nem hagyod cserben a húgodat?
Lilla őket figyelte, és hirtelen kristálytisztán összeállt benne a minta. Mindig ugyanaz a forgatókönyv.
Először az, hogy „mi így döntöttünk”. Aztán: „neked kötelességed, mert család”. Utána: „ha nemet mondasz, rossz ember vagy”. A végén pedig Gergő hallgat, mert fél az anyja haragjától.
Lilla odalépett a szekrényhez, és előhúzott egy dossziét. Pont azt.
Lakás papírjai, az autó adásvételije, felújítási kivonatok — mindegyiken az ő befizetései.
— Tessék — mondta halkan. — Beszéljünk felnőttként. Azt mondják, a családban minden közös. Rendben. Akkor mutassák meg, hol a maguk része.
Nóra arca lángba borult.
— Én főztem rád! Én vigyáztam a gyerekekre!
Lilla bólintott.
— A főztért köszönöm. A segítséget is. De a leves nem jogosít fel vagyonelvételre, és a babysittelés nem tesz senkit autótulajdonossá.
Gergő lehajtotta a fejét. Lilla először vette észre: szégyelli magát. Csakhogy a szégyen nála nem vált tettekké.
— Akkor legyen így — húzta ki magát Nóra. — Ha te ilyen okos vagy, mi is okosak leszünk. Gergő, öltözz. Elmegyünk a közjegyzőhöz. Majd meglátjuk, mit szólsz, amikor kiderül, hogy a házasság alatt szerzett dolgok feleződnek!
Lilla elmosolyodott — higgadtan, szinte kedvesen. Ettől a mosolytól Nóra megfeszült.
— Menjenek csak — felelte Lilla. — De számoljanak vele: a lakás örökség. Az autót a saját pénzemből vettem. És van még valami… — egyenesen Gergő szemébe nézett. — Ha háborút indítanak, én nem maradok „normális”.
Gergő zavartan pislogott.
— Ezt hogy érted?
Lilla halkan válaszolt, mégis dermesztő lett a konyhában a levegő.
— Úgy, Gergő, hogy előveszek mindent, amit eddig lenyeltem. Az összes „kölcsön”, az összes „átmeneti”, az összes „anyu miatt kell”. Akkor nem maguk döntik el, ki a felesleges ebben a családban.
Nóra elsápadt. Megérezte: Lillánál valóban van valami, amit eddig nem mutatott meg.
Gergő a fürdőszobába ment, mintha az arcáról akarná lemosni a tegnapi árulást. Nóra a konyhában maradt, és gátlástalanul folytatta a támadást.
— Azt hiszed, erős vagy? — sziszegte. — Gergő nélkül senki lennél. Egyedül a gyerekekkel? Azt gondolod, a férfiak szeretik az ilyen csípős nőket?
Lilla lassan közelebb lépett.
— Nóra — mondta nagyon nyugodtan —, most azzal ijesztget, hogy egyedül maradok. De tudja, mi a legrosszabb magány? Amikor az ember házas, és mellette áll valaki, aki nem védi meg.
Nóra elharapta a szót. Egy pillanatra bizonytalanság villant a szemében, aztán a megszokás felülkerekedett.
— Én vagyok az anyja. Köteles rám hallgatni.
Lilla bólintott.
— Én pedig a felesége vagyok. Nekem is kötelességem volt? Hallgatni? Tűrni? Odaadni mindent? Nem. Ennek vége. Mától nem.
Megfordult, és bement a hálószobába. A fiókból elővette a vékony füzetet — azt, amelybe egykor csak óvatosságból kezdett jegyzetelni. Később már azért, mert úgy érezte, elferdítik a valóságot.
Minden benne volt. „Anya 60 000 Ft-ot kért a konyhára — két hónap múlva ígérte.” „Réka 15 000 Ft-ot vitt el ‘vizsgálatokra’ — eltűnt.” „Gergő levett a kártyámról 20 000 Ft-ot — ‘majd visszaadom’.” És még az is: „Nóra a szomszédtól kölcsönkért, és azt mondta: ‘Lilla majd rendezi, neki van’.”
Lilla becsukta a füzetet. Nem magának akart bizonyítani. Csak felkészült arra a pillanatra, amikor Gergő kilép a fürdőszobából, és végre választania kell.