Júlia lassan becsukta a füzetet. A lakásban sűrű sötétség ült meg, ő pedig leült az ágy szélére, és három hét után először engedte meg magának, hogy sírjon. Nem sértettségből hullottak a könnyei, hanem abból a felismerésből, hogy a valóság nem volt ilyen egyszerű. Nem fekete és fehér. Márk nem egy aljas férfi volt, aki könnyelmű viszonyba bonyolódott. Inkább egy ember, aki belegabalyodott a saját életébe, és nem találta a kiutat.
Négy nappal később Brigitta Stepanovna és Melinda jelentek meg az ajtóban. Kezükben iratok, arcukon magabiztos elégedettség.
– Írd alá – dobta Melinda az asztalra a keresetlevelet. – Megtámadjuk a végrendeletet. A tanúk megvannak, az ügyvéd szerint nyerhető az ügy.
– Ne húzd tovább – koppintott rá Brigitta az ujjával a papírra. – Zárjuk le ezt a cirkuszt.
Júlia felvette a tollat, belenézett az iratokba, majd letette. Ehelyett kihúzta a fiókot, és egy pendrive-ot vett elő.
– Ezek a felvételek Márk irodájából valók – mondta higgadtan. – Biztonsági kamerák. Látszik, ahogy megírja a végrendeletet, és ahogy a közjegyzővel beszél. Teljesen beszámítható volt. Itt van a naplója is. Benne van, miért hagyta mindenét Lillára.
Brigitta ösztönösen nyúlt a pendrive felé, de Júlia megállította.
– Ez csak másolat. Az eredeti a közjegyzőnél van.
– Megőrültél?! – pattant fel Melinda. – Lemondasz a pénzről? Az egészről?!
– A bíróságon a védelem tanúja leszek – felelte Júlia, miközben felállt. – Elmondom, hogy Márk tudta, mit tesz. És azt is, hogy ti hamis tanúkat akartok bevinni az ügybe.
Olyan csend lett, hogy kintről behallatszott egy elhaladó autó zaja.
– Elárultad az emlékét – sziszegte Brigitta sápadt arccal. – A családot. Megátkozlak. Egyedül maradsz, és mindezt meg fogod bánni.
– Egyedül már most is vagyok – válaszolta Júlia halkan. – Attól a naptól, hogy ő meghalt. És csak azt sajnálom, hogy nem ismertem igazán.
Brigitta szó nélkül megfordult és kiviharzott. Melinda utána rohant, még visszakiabált:
– Akkor is perelünk! Nélküled! Nincs rád szükségünk!
– Tegyétek – mondta Júlia utánuk nézve. – El fogjátok veszíteni. És a bírónak is beszélek a megvett tanúkról. Biztos érdekes lesz számára.
Az ajtó nagyot csapódott.
Két hónappal később Lilla elutazott a műtétre. Júlia segített mindenben: papírok, klinika, szervezés. Levente és Nóra a nagymamánál maradtak, Júlia pedig hetente járt hozzájuk, bevásárolt, tanult velük, tartotta bennük a lelket.
Brigitta végül mégis beadta a keresetet. A tárgyalás egyetlen ülés alatt lezajlott. Júlia tanúskodott, bemutatta a felvételeket és a naplót. Az ellenoldal ügyvédje próbált nyomást gyakorolni, de megtört, amikor a bíró rákérdezett a fizetett tanúkra. Melinda belekeveredett a vallomásába, az ellentmondások gyorsan felszínre kerültek. A keresetet elutasították, és figyelmeztetés is született a bíróság félrevezetésének kísérlete miatt.
Az ítélethirdetés után Brigitta szó nélkül hagyta el a termet, Melinda hangosan méltatlankodva követte. Mindketten tudták, hogy vesztettek, és azt is, hogy a városban hamar elterjed majd, miként próbálták meg elvenni egy súlyosan beteg nő örökségét.