– Szerencsés utat – felelte Nóra olyan higgadtan, mintha csak az időjárásról beszéltek volna.
Bement a fürdőszobába, behúzta maga mögött az ajtót, és megnyitotta a csapot.
Nem volt könnyű neki. A gyomra összeszorult, a keze az idegességtől alig észrevehetően remegett. Mégis, valami egészen szokatlan érzés kezdett szétáradni benne: mintha végre levegőhöz jutott volna.
Hosszú évek óta most először nem igyekezett elsimítani a veszekedést. Nem próbálta mentegetni Gábor nyilvánvaló önzését, és nem keresett neki valami elfogadható magyarázatot.
Az ajtón túl Gábor nagy csörömpöléssel pakolni kezdett. Dühösen morgott magában, a hálószobában hangosan csapódtak a szekrényajtók, kulcsok csörrentek.
Aztán a bejárati ajtó olyan erővel vágódott be, hogy beleremegett a lakás.
Másfél héttel később Nóra az édesanyja világos konyhájában ült.
A tűzhelyen halkan fütyörészett a vízforraló. A levegőben friss sütemény illata keveredett azzal a semmihez sem hasonlítható otthonossággal, amely Nórának mindig a gyerekkorát idézte.
Katalin az orra hegyére tolta a szemüvegét, és teljes odaadással vezette végig az új overlock alatt a színes anyag szélét.
A gép szinte hangtalanul dolgozott, egyenletes, kellemes kattogással.
– Nézd csak, milyen gyönyörű ez a varrás, Nórikám!
Az asszony elragadtatva simította végig a szépen eldolgozott anyagszélt.
– Még mindig alig hiszem el, hogy az enyém. Olyan, mintha műhelyben készült volna. Először megvarrom az új konyhai függönyöket, utána nekiesek az ágyneműknek. Régóta szeretném átalakítani azokat a régi kartonanyagokat.
– Használd egészséggel, anya.
Nóra elmosolyodott, és kortyolt a teájából.
– Megérdemeltél végre egy rendes ajándékot. Nem azt a szégyenletes kapros csomagot.
Katalin tapintatosan nem válaszolt.
Soha nem avatkozott bele a lánya magánéletébe, és nem osztogatott kéretlen tanácsokat. Az elmúlt hét alatt egyszer sem firtatta, miért nem telefonál Gábor, és hová tűnt.
– És Gábor merre van?
Katalin végül mégsem tudta teljesen magában tartani a kérdést. A varrásról fel sem pillantva, csendesen tette hozzá:
– Elment a hátát kezeltetni?
– Elment – húzta félre a száját Nóra.
Csakhogy Gábor végül egyáltalán nem abba a kibérelt, szaunás házba jutott el.
Zoltán nem adott neki nagyobb összeget, arra hivatkozva, hogy fizeti a lakáshitelét, és az autóját is hamarosan javíttatnia kell. Így Gábor kénytelen volt a régi családi nyaralóba menni, ahol aztán a sértettségét a szomszéd nyugdíjas társaságában próbálta konzervborral és panaszkodással leöblíteni.
A krumplit természetesen esze ágában sem volt kiásni.
A hátát viszont valóban meghúzta, amikor egyedül próbált kirángatni a fészerből egy nehéz, rozsdás kerti grillsütőt.
Előző nap az anyósa is telefonált. Erzsébet felháborodva sérelmezte, hogy a menye magára hagyta a férjét a nyaralóban, ahol szegénynek csak konzerveken kell élnie.
Nóra udvariasan kellemes pihenést kívánt Erzsébetnek a gyógyfürdőben, majd lezárta a beszélgetést.
– A nyaralóban van, anya.
Az üres bögrét letette az asztalra.
– Szívja a friss levegőt, és közben gondolkodik az élet nagy kérdésein.
– Hát akkor nagyon is jó helyen van. Gondolkodjon csak.
Katalin félretette a kész anyagot, és levette a szemüvegét.
– Az embernek sosem árt, ha használja a fejét. Hátha végre sikerül valami értelmes következtetésre jutnia. Mi pedig addig is iszunk még egy teát a pitéhez. A fiúk mindjárt hazaérnek az iskolából, biztosan farkaséhesek lesznek.
Nóra bólintott.
Már egyáltalán nem érdekelte, Gábor mire jut önmagával kapcsolatban.
Hosszú idő után először valódi nyugalmat érzett.
És ez a nyugalom minden egyes forintot megért, amit arra az overlockra költött.