Péter ekkor már kapkodva kutatni kezdett. Feltépte a szekrény ajtaját, és azonnal megértette: Lilla ruháinak jó fele eltűnt. A fésülködőasztalról nyoma veszett a parfümjeinek, a krémjeinek, sőt még annak az új fürdőruhának is, amelyet kifejezetten a nyaralásra vett.
Úgy festett a lakás, mintha Lilla soha nem is élt volna ott.
Másnap üzenet érkezett tőle:
„Isten veled, Péterkém. Ha te nem tudsz nekem tengert biztosítani, akkor majd én, mint csinos nő, megoldom magamnak. Ne bánkódj túl sokat, és ne idd le magad nagyon — józanul sem vagy éppen főnyeremény. Lilla.”
Az üzenet alatt ott volt egy fénykép is. Lilla türkizkék víz előtt állt, széles karimájú kalapban, rövid ruhában, olyan kivágással, amelyet lehetetlen volt nem észrevenni. Egy koktélt tartott a kezében. Mellette magas, szakállas férfi mosolygott vakítóan fehér ingben. Mindketten úgy ragyogtak, mint két friss szerelmes.
Péter a kijelzőt bámulta, és egyszerűen nem fogta fel. Most ez komoly? Elszökött valami fickóval? És a házasság? Az otthon? A közös élet? A papíron is hivatalos kapcsolat?
Három teljes napot töltött a lakásban, és ivott. Először csak sört, aztán vodkát, végül már valami sötét löttyöt egy műanyag palackból; később maga sem tudta volna megmondani, honnan szerezte. A tévé néma maradt. A csendet csak az éhes macska panaszos nyávogása törte meg, amely abból élt, amit az asztalról sikerült elcsennie, miközben a gazdája öntudatlanul hevert valahol.
Lilla mintha köddé vált volna.
A hetedik napon aztán Erzsébet hazatért. Lebarnulva, kipihenten, napszemüvegben lépett be, kezében egy teve alakú hűtőmágnessel.
— Kisfiam, megjöttem! — jelentette be ragyogó arccal. — El sem hinnéd, milyen csodálatos volt! A tenger olyan tiszta, mint az üveg, az étel meg mintha étteremben lettünk volna. Igaz, kicsit túlzásba vittem a szőlőt, és egy teljes napot a szobában töltöttem, de hát milyen szoba volt az! Egyenesen a medencére nézett. Na és Lillácska merre van?
Péter a fotelben ült. Borostásan, felpuffadt arccal, alsónadrágban és kifakult trikóban. Előtte üres üveg állt, mellette egy tál hideg tészta.
— Lillácska… a tengernél van — rekedt hangon felelte. — A szeretőjével ment el. A te indulásod után másnap már nyoma sem volt, anyu. Írt egy üzenetet, hogy mivel én nem vittem tengerhez, hát megoldotta magának. Aztán küldött egy képet is… ott ölelkezik valami szakállas alakkal, koktéllal a kezében.
Erzsébet úgy dermedt meg, mintha odaszögezték volna a padlóhoz. Egy percig csak hallgatott, aztán egyetlen pillanat alatt kitört belőle a düh.