— Arra jutottam, hogy kézbe veszem ezt az egészet — fakadt ki Lilla a barátnőjének. — Gáborra semmilyen szinten nem lehet számítani. Csak hiteget, mindig majd holnap, majd később. Közben már elmúltam harminc! Még öt év, és végképp leírhatom magam. Akkor már egyetlen férfi sem fog utánam fordulni.
— De most őszintén, minek neked egy nős pasi? — próbálta józanul lebeszélni Nóra. — Ez kész idegbaj. Értem én, hogy Gábor a cég igazgatója, jól néz ki, sármos, udvarias, és még mindig energikus a kora ellenére is. De ott van a felesége, a gyerekei… Ez sosem zárul le igazán. Mindig ott fognak lógni az életében, és neked fogják tönkretenni az idegeidet. Inkább bemutatlak az unokatestvéremnek. Márk fiatal, jóképű, pár napja lett huszonöt. Pont hozzád való lenne.
— Nem érted, Nóri — vágott vissza Lilla türelmetlenül. — Gábor nem „csak” egy férfi. Ő egy kész ember. Van pozíciója, pénze, ingatlanja. Ha kirakja a feleségét, a ház is a miénk lesz. A gyerekek már nagyok, külön élik az életüket. Mi pedig igazi családot alapítunk. És ha kell, szülök neki még gyerekeket is — bizonygatta elszántan.
— Nem tudom… a te dolgod — vont vállat Nóra. — Én például semmi pénzért nem állnék össze egy más nő férjével.
— Akkor csak élj tovább a csóró Zsoltoddal egy albérletben — vágta oda Lilla kegyetlen éllel. — Ki tudja, mikor lesz neki pénze egy saját garzonra. De persze, a szerelem legalább őrjöngő… — ezzel lezárta a beszélgetést a dohányzóban.
— Lilla Viktorovna, a főnök kéri, hogy fáradjon be — csipogott a belső telefon, amint visszaért az asztalához.
— Már rohanok! — mosolygott fel, előre élvezve a találkozást.
Az igazgatói irodában minden a megszokott mederben zajlott. Semmi újdonság, ugyanaz a forgatókönyv. Néhány perc elteltével Lilla eligazította a ruháját, megigazította kissé összekócolódott haját, majd újra előhozakodott a témával, ami már régóta nyomta a szívét.
— Gábor, nem érzed, hogy ez így nincs rendben? Meddig bujkálunk itt, mint két kamasz? Ez mégiscsak munkahely, itt emberek dolgoznak — mondta nyafogó hangon, miközben végigsimított a férfi fényes kopasz fején.
— Ugyan már, szerintem kifejezetten izgalmas — nevetett fel Gábor. — Feldob a helyzet. Legközelebb jöhetnél nővérjelmezben, vagy akár tigrisbőrben is — aztán hirtelen komoly képet vágott. — Na elég, Novikova, irány vissza dolgozni. Munkaidő van, ne zavard a vezetőséget mindenféle butasággal.
— Gáborka…
— Menj csak. Hamarosan mindent elrendezünk — nyugtatta meg ismét rutinosan.
„Nem, ezt tovább nem tűröm” — döntötte el magában Lilla. „Nekem kell lépnem. Gábor szeret engem, ezt pontosan látom. Egyszerűen nem meri lezárni a múltját. Fél a botránytól, a családja és az ismerősei ítéletétől.”
A nő már rég megszerezte a címét, sőt Eszter telefonszámát is. Utánajárt mindennek, amit csak lehetett a feleségről. Már csak az időpontot kellett kiválasztania, és eldöntenie, mikor jelenjen meg Gábor otthonában, hogy végre tiszta vizet öntsön a pohárba. Eleinte Lilla azon gondolkodott, hogy milyen körülmények között lenne a legalkalmasabb a pillanat a találkozásra, és hogyan érhetné el, hogy a beszélgetés a számára kedvezően alakuljon.