— Olyanokat mesélek rólad a bátyámnak, hogy másnap már a válóperes ügyvédnél áll sorban! De az asztal közelébe ne merészkedj. Leteszed a tálcát a komódra, aztán eltűnsz a szemem elől.
Felvettem a tálcát. Nem azért, mert megijedtem volna tőle, ezt kár is lett volna feltételeznie. Inkább kíváncsiságból. Látni akartam végre ezt a híres Gergőt, meg azokat a nagyvilági, „rangos” barátokat, akik miatt engem konyhai tartozékká próbáltak lefokozni.
Beléptem a nappaliba. A vendégek kényelmesen elterülve ültek a kanapékon, mintha legalábbis egy klubszalonban lennének. Az asztalfőn Gergő trónolt, olyan arckifejezéssel, mint aki nemcsak a lakást, de a fél világot is birtokolja.
— Asszonyom, mi tartott ennyi ideig? — mordult rám azonnal. — Maguk egyáltalán miért kapják a fizetésüket? A meleg ételt már fél órája kértem. És a kosárkák miért üresek? Ez itt valami talponálló?
— Gergőkém, ne idegesítsd magad — csicsergett Lilla. — Tudod, milyenek ezek. Személyzet, semmi több. Mindig totojáznak, szolgáltatásnak nyoma sincs. Mindjárt kirúgom fizetés nélkül. Még hálásak lehetnének, hogy megszánom őket, és összeszedem az utcáról dolgozni.
— Lilla — szólaltam meg nyugodtan —, azt nem akarod esetleg hozzátenni, hogy ez a „személyzet” a saját bátyád törvényes felesége? És hogy itt semmiféle fizetésről szó sincs?
A társaságban egy pillanatra megállt a levegő.
— Lilla, ez igaz? — fordult felé Gergő. — Ő Márk felesége?
— Jaj, ugyan már, csak segít egy kicsit! — legyintett kapkodva. — Otthon unatkozik, ő maga ajánlotta fel.
— Felajánlotta? Úgy érted, amikor az előszobában a kezembe nyomtál egy mocskos kötényt, és közölted, hogy aprítsam a legolcsóbb felvágottat, amíg az urak kegyeskednek sonkát falatozni?
— Miféle felvágottat? — Gergő hangja hirtelen megkeményedett. — Lilla, mi mindannyian beszálltunk a vendéglátásba. Én személyesen utaltam neked százezer forintot az este megszervezésére. Azt mondtad, profi séfet hívsz és felszolgálókat. Hol vannak?
— Az utolsó pillanatban visszamondták! Cserbenhagytak! Valahogy meg kellett oldanom!
— Tényleg? És a konyhában az a három kék műanyag lavór tele olcsó majonézes valamivel szintén az utolsó percben jelent meg? A diszkontból hozott blokkokkal együtt?
— Fogd be! Ehhez semmi közöd!
Lilla ekkor már Gergő felé fordult, és erőltetett mosollyal próbálta menteni a helyzetet.
— Gergőkém, hát ne csináld már! Én csak jót akartam. Spórolni a családi kasszának. Minek fizessünk idegeneknek, ha a sajátjaink ingyen is be tudnak segíteni? Mintha ez akkora tragédia volna.