Még a csizmámat sem volt időm lehúzni, amikor egy pecsétes, virágmintás kötény szinte a kezembe csapódott.
— Na végre, hogy ideértél! Gyerünk, öltözz át, az asztalon három kiló krumpli vár pucolatlanul.
Lilla a folyosó közepén állt, olyan arckifejezéssel, mint egy megsértett királynő, akinek nem hódoltak elég mélyen.
— Jó estét neked is. Én egyébként ajándékkal jöttem. A meghívásodra, a születésnapodra.
— Jaj, ugyan már, miféle ünnep! Te úgyis otthon savanyodsz Márk nélkül, unatkozol, mint a partra vetett hal. A bátyám egy teljes hónapra elutazott munkaügyben, gondoltam, feldoblak egy kicsit. A barátaim már mind itt vannak, nekem velük kell foglalkoznom, te meg családtagként gyorsan összevágsz pár salátát. Nem idegenek vagyunk.
— Vagyis a születésnapi meghívó valójában fedőszöveg volt arra, hogy ingyen konyhai kisegítőt szerezz?
— Ne kezdd már megint! Fontos vendégek jöttek, az ételnek első osztályúnak kell látszania, külön személyzetre pedig most nem akarok költeni. Menj, csináld, amit kell, aztán majd pakolok neked maradékot dobozba. Márknak sem fogom elárulni, hogy itt lustálkodtál.
Bementem a konyhába, és egy pillanatra tényleg elakadt a szavam. A pofátlanság mértéke már-már művészi szintet ért el. A drága kővel burkolt konyhaszigeten három hatalmas lavór terpeszkedett. Bennük szomorúan hevert az olcsó párizsi, az akciós surimi rudacska és a konzerv zöldborsó. Mellettük katonás rendben sorakoztak a legalsó polcról való majonézes vödrök. Ezzel szemben a nappaliba indulásra előkészített tálcákon kaviáros falatkák csillogtak, sonkakülönlegességek és méregdrága sajtok illegették magukat.
— Lilla, mondd csak, miért van az, hogy a menü két külön bolygóról érkezett? A nappaliban Monaco, itt meg egy kilencvenes évekbeli pályaudvari büfé?
— Nem a te dolgod. Nekik ez is jó lesz, te pedig még a rákos salátának is örülhetsz. Apróra vágd, Gergő már megérkezett.
— Gergő az új pénzes lovagod? Miatta rendezted ezt az egész kirakatparádét?
— Gergő a leendő férjem! Tehetős ember! Látnia kell, hogy tökéletes háziasszony vagyok. Úgyhogy szedd a kezed.
— Neki is a kék lavórból kanalazod majd a surimis csodát?
— Gergőnek azt fogom mondani, hogy egész délelőtt én dolgoztam a konyhában.