A nehéz desszertes villa foga éles, kellemetlen csikordulással karcolta végig a porcelántányért. Márk összerezzent, és majdnem felborította könyökével a telt hasú vizespoharat. Az apja, László, rá sem pillantott. Komótosan megtörölte a száját a vastag vászonszalvétával, majd hanyagul az asztalra ejtette.
A különtermes haléttermet citromhéj, tört jég és friss osztriga sós illata lengte be. Halk dzsessz szólt a háttérben, de az ő asztaluknál olyan feszült volt a levegő, mintha bármelyik pillanatban robbanna a botrány.
Eszter a vőlegénye apjával szemben ült, kezeit fegyelmezetten az ölében tartva. A sötétkék ruha sima anyaga alatt ujjai idegesen gyűrték a szalvéta szélét, ám az arca nyugodtnak tűnt, szinte higgadtnak.
— Tehát gyógypedagógus egy állami központban? — László összehúzott szemmel mérte végig. Hangja mélyen szólt, kissé rekedten, mint aki egész életében építkezéseken adott utasításokat. — Fejleszted a sérült gyerekek beszédét. Igazán magasztos hivatás.
Villájára tűzött egy darab sült halat.
— Gondolom, a fizetés inkább jelképes. Bérletre és menzai ebédre talán elég?
— Apa, hagyd abba — hajolt előre Márk, állkapcsán megfeszültek az izmok. — Vacsorázni és ismerkedni jöttünk, nem pénzügyi átvilágításra.
— Nem átvilágítok, fiam. Csak szeretném tudni, kivel tervezed összekötni az életed — vágta rá keményen László. — A cégem felét irányítod. Projektek, befektetések, komoly befolyás van a kezedben.
Végre Eszterre emelte szürke, súlyos tekintetét.
— Erre itt egy költségvetési alkalmazott. Fillérekért világmegváltó.
Eszter lassan arrébb tolta a már kihűlt teáscsészét.
— Ez felelősségteljes és nélkülözhetetlen munka, László. A gyerekeim az első lépéseiket teszik meg egy élhetőbb élet felé. Ennek az értékét nem lehet forintban kifejezni.
Az építőipari birodalom feje gúnyosan elmosolyodott, és hátradőlt a bőrkanapén. Éveket töltött milánói kirendeltségén, ahol luxuslakóparkjaihoz válogatta a márványt; az olasz nyelvet tökéletesen elsajátította. Most úgy döntött, végleg helyre teszi ezt a túlzottan erkölcsös fiatal nőt, és a fia előtt lerántja róla a leplet. Meg volt győződve róla, hogy egy vidéki, szerény fizetésű lány egy szót sem fog érteni.
— „Hiszen egy nincstelen!” — mondta olaszul, Márk szemébe nézve. — Tipikus aranyásó. Nem látod, fiam? Klasszikus történet. A panelből jött kislány kifog egy jó örökséggel rendelkező fiút. Most Teréz anyát játszik, aztán egy év múlva már a tóparti házat íratná a nevére. Adj neki hozzáférést a számládhoz, és ez a nemes por egy pillanat alatt lehull róla!
Márk válaszolni készült, arca dühében vörös foltokban égett.
Eszter azonban megelőzte.
Nem pattant fel, nem csapta az asztalra a szalvétát, és nem is tört ki sírásban. Nyugodt mozdulattal félretolta a tányérját, egyenesen László szemébe nézett, majd hibátlan olaszsággal, enyhe, tiszta kiejtéssel szólalt meg.