Levente nem a saját gyerekeivel volt együtt. Ott, vidéken önfeledten telt az ideje, miközben én egy bizonyos… „baleset” után lábadoztam. Abból az esetből, amikor Márk állítása szerint véletlenül ütött meg.
Az apám azonban rajongott Leventéért. És végül mindent rá hagyott.
Kiittam a teámat, lassan letettem a csészét a dohányzóasztalra, majd felálltam.
— Biztos vagy benne, Márk? — kérdeztem csendesen. — Valóban válni akarsz?
Gúnyosan felhorkant.
— Ne játszd meg magad. Régóta szabadulnál tőlem, csak rettegsz attól, hogy egyedül maradsz.
Elmosolyodtam.
— Rettegek? Nem, Márk. Nem félek. Egyszerűen kivártam a megfelelő pillanatot.
A homloka ráncba szaladt, Ildikó pedig azonnal abbahagyta a kárörvendő nevetést.
— Miféle pillanatot? — kérdezte gyanakodva.
Elővettem a telefonomat, megnyitottam a közjegyzőtől érkezett üzenetet, majd egy mozdulattal továbbítottam Márknak, az anyjának és annak a csoportnak is, ahol rendszeresen az „én különcségeimet” tárgyalták ki.
Az üzenet tömör volt:
„Tisztelt Nóra! Tekintettel arra, hogy férje kezdeményezte a házasság felbontását, életbe lép néhai édesapja, Balázs Ivanovics Volkov kiegészítő végrendelete. A teljes vagyon Levente javára, bizalmi vagyonkezelésbe kerül nagykorúságáig. Önt jelöljük ki gyámnak és kizárólagos rendelkezési jogosultnak a gyermek tartására és taníttatására szolgáló összegek felett. A dokumentumok aláírásra készen állnak. Gratulálok.”
Olyan sűrű csend telepedett a szobára, hogy szinte tapintani lehetett.
Réka félrenyelt a bortól, Márk egyik barátja pedig döbbenten motyogta: „Ez meg mi a fene?”
Márk az üzenetet bámulta, és másodpercről másodpercre sápadtabb lett.
— Ez… ez képtelenség! — préselte ki magából. — Nem foszthatsz meg mindentől! Házasok vagyunk! Jogaim vannak!
— Voltak — feleltem nyugodtan. — Most legfeljebb tartozásaid maradtak. Vagy elfelejtetted, hogy hitelt vettél fel az én nyaralóm fedezetével? Ami egyébként most már Levente tulajdona.
Ildikó remegve pattant fel, megragadta a poharát, és dühében a padlóhoz vágta.
— Te boszorkány! — sikította. — Előre kitervelted az egészet!
— Nem, anya — szólalt meg halkan Márk.