Üzenet apámtól
Az este szokatlanul enyhe volt, már-már nyárias, pedig a naptár szerint szeptember vége járt. A nappalink megtelt vendégekkel – azokkal az emberekkel, akik előszeretettel nevezték magukat „családnak”, a mi poharainkból ittak, és kéretlen tanácsokkal láttak el bennünket arról, hogyan kellene élnünk. Az ablak melletti fotelben ültem, két kezemmel a teáscsészét fogva, mintha a forró porcelán képes lenne belül is felmelegíteni.
Márk… a férjem, Márk a szoba közepén állt, kihúzott háttal, mint aki valami diadalmas bejelentésre készül.
– Beadom a válópert – közölte higgadtan, szinte derűsen. – Elegem van abból, hogy úgy teszünk, mintha működne ez a házasság.
A társaság egy pillanat alatt elnémult. Az egyik barátnője, Réka – aki mindig leplezetlen felsőbbrendűséggel méregetett – felszisszent. Nem megdöbbenésből. Inkább elégedettségből. Mintha régóta erre a jelenetre várt volna.
Az anyóssom, Ildikó, aki sosem titkolta, hogy méltatlannak tart a fiához, hangos nevetésben tört ki. Olyan felszabadultan kacagott, mintha élete legjobb viccét hallotta volna.
– Végre! – csapta össze a tenyerét. – Már azt hittem, örökre ebben a kalitkában maradsz!
Nem pattantam fel. Nem sírtam, nem könyörögtem, még csak a hangomat sem emeltem fel. Csak néztem őket – Márkot, az anyját, és a „barátokat”, akik mohó kíváncsisággal lesték minden rezdülésemet, mintha színházi előadáson ülnének. Jelenetet vártak. Megalázkodást. Azt, hogy térdre rogyva kérlelem a férjemet, maradjon.
Csakhogy ezúttal nem én készültem elbukni.
Hanem ők.
Két nappal korábban ugyanis üzenetet kaptam az apámtól.
Apám öt éve halt meg. Csendesen, kórházi ágyon, egy hosszú betegség végén. Az utolsó pillanatig mellette voltam. Szorította a kezem, és azt suttogta: „Megoldod, kislányom. Erősebb vagy, mint hinnéd.” Akkor sírtam – nem a haláltól féltem, hanem attól, hogy teljesen egyedül maradok. Anyám már gyerekkoromban meghalt, más rokonom nem volt. Csak ő. És a végrendelete.
Mindent rám hagyott. A Budapest környéki házat, a belvárosi lakást, befektetéseket, megtakarításokat… és a vállalkozását is – egy kisebb, de kifejezetten nyereséges céget.